Még télen, a legnagyobb szenvedések közepett beszéltük meg Paragrafussal, hogy idén együtt tenger és nyaralás pasik nélkül.

A hétvégén összejött. (igen, igen, tuuudom, ez már a második ezen a nyáron)

A készülődésnél nem csak az Volt a para, hogy milyen bikinit dobjak be a kétezer faktoros naptej mellé, hanem hogy életemben nem vezettem ennyit egyhuzamba, és mint tudjátok nem vezetek túlságosan régóta. Nyomott a gondolat. NA! Igazából annyira nem is tudam ráhangoldóni a nyaralásra, mert csak a sok sok óra vezetés, meg a még több elmaradt meló lebegett a szemem előtt.

De a végcélhoz közeledve a serpentinákon kanyarogva már határozottan úgy vigyorogtam mint az első repcsis felszálláskor. Majd egy visszagurulós hegymenetes 90fokos lejtős kézifékes elindulás után kifeküdtünk a partra, mint két döglött hal, én aludtam, (gondolom Paragrafus is), aztán séta, aztán kaja, aztán alvás, aztán felkelés és a teljes szombat végighenyélése a parton ahol halat akartunk enni, de az árus hamburgert kínált inkább, aztán döglődés aztán este séta éjszakai part, és villámok és vihar, és hihetetlen kegyes időjárás, mert vasárnap szakadt az eső. Ami elhozta az egész utazás mélypontját is számomra, mert zsakadó esőben olajszintet mérni ráadásul rosszul mert a nívó pálcát oda akartam dugdosni ahová egyébként az olajat öntik és akkor aza  kupak belesett a kocsiba az eső meg zuhogott én meg másztam a kocsi alatt aztán meglett aztán még egyszer beleesett, mire jött a segítség, hogy nem is úgy kell olajat mérni......

Meg ugye milyen jó hogy Verda alacsony fogyasztású de azért a határon kigyulladt a benzinkifogyott lámpa és sehol egy kút, így kábé mikor megláttuk az első innát, Volt akkora az örömünk Paragrafussal mint mikor a tengerbe dugtuk a lábunk ujjainak begyeinek elejét (amugy rohadt hideg Volt)

Szóval nagyon nagyon tuti Volt. Nagyon csajjos, nagyon dumálós, nagyon lélekgyógyítós, nagyon pihenős és nagyon élvezős. Még pózolós képek is születtek. Pedig én olyat nem szoktam. Mert randa vagyok, kövér és nem fotogén.  :D

Ja! És majdnem szervkereskedők is lettünk, mert az utazási irodás kiccsaj elkísért minket a szállásra, Amin meglepődtünk, hogy most ő télleg nem fél, pedig el is rabolhatnánk.....

- Én vinném a fejét, tiéd a lába...

- Akkor pont a lényeget hagynánk itt.

- Gondoltam én emelem a fejénél, te meg a lábánál...

- Ja, hogy nem levágni akartad?