Végül e-mailt írtam.  

Nem egyedül, segítséggel. Egy kívülálló okos és józan gondolkodásával. Ami kellett. Nem éreztem volna jól magam, ha nem írok neki valamit. Ez az én lelkemnek tett jót. Kurtán furcsán válaszolt is. Mondjuk még csak a nevét se írta ki, csak a kezdőbetűjét....

A gyász 5 fázisa.

A tagadás már megvolt, hiszen még utána sokáig nem hitte el, hogy én tényleg otthagytam.

Harag és düh. Saját elmondása szerint mérhetetlenül dühös és haragszik rám. Hugaimnak mondta. Hiszek nekik. Érzem is. Én is dühös voltam rá. És látni Sem akartam.

Alkudozni nem fog. Ahhoz ő büszke, és természetesen nagyon egoista.

Depresszió, avagy a bánat. Nem tudom, lesz-e nála. Érzékeny, de azt jól titkolja. Az is megeshet, hogy az anyja miatt fog inkább bánkódni.

Elfogadás... nagyon messze van még.

Köszönöm a tanácsokat, fontos Volt, segített. Abban is, hogy bármi legyen is később fel kell vérteznem magam vele szemben. Egyszerűen muszáj.

Szerző: Verde Lunaria  2013.08.28. 09:08 Szólj hozzá!

Címkék: apk

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr645481527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása