9 éve... 9 éve vagyok immáron a "naffalu" bevándorolt telepese. Múlt hétfőn töröltettem Szülőfalum a lakcím kártyámból, és véglegesítettem Otthonom. Csak egyetlen cím árválkodik rajta, nincs ideiglenes, nincs már semmi. Vegyes érzés. Van egy VÉGRE része, meg van egy olyan VÉGLEG része...

Anyuék mindig azt mondták, hogy ha majd elvittem az összes könyvem, meg összes cuccom, na majd akkor mondhatom, hogy ELKÖLTÖZTEM VÉGLEG. A hétvégén otthon voltam. Összeszedtem, ami cuccom maradt. Megraktam Verdát a könyveimmel és néhány régi ezzel-azzal. És ahogy Anyuék áhítoztak rá (mert nem volt állítólag elég helyük), elköltöztem. Mikor vasárnap még pakolásztam, mondtam, hogy na akkor tessék, én most költözök. Végleg. Röhögtünk.

Gyakorlatilag vasárnap visszazavartak, hogy ne vezessek sötétben, meg esik az eső, és még világosban... és jajj én szegény, mi lesz velem.... Mert messzi van ám az a pöst....

Vicceskedve vigyorogva a kapuban állva mondtam, hogy jó, akkor most teljesült a vágyuk. Elköltöztem. Erre apu (aki egyáltalán nem ölelgetős típus), megszorongatott, majd hozzá tette, hogy DEHOGY KÖLTÖZTÉL TE EL! Sose fogsz.

Nem mondom, hogy a következő 20 kilóméteren nem nyeldekeltem a könnyeim.