- szedje össze magát minden pasi, aki a kegyedre pályázik. Lesz itt befutó, ha mást nem, akkor majd Aferi.

- NEM KELL KERÍTŐ! HAGYJ!

....

Nem is tudom, mikori a beszélgetés Csokival. Ahogy azt se tudom, hogy végül pontosan Aferivel hogy kezdtem el mégis csetelni.

Lett ez egy olyan cset, amit nyolc évvel ezelőtt megéltem, átéltem, aminek ismerem a kérdéseit és válaszait, és amiben minden apró részlet újra elevenedik.

A további eshetőségek állnak fenn:

1. gyakorlatilag SzSz-szel levelezek MEGINT, csak nem tudok róla.

2. a történelem ismétli önmagát

3. Csoki túl sok infót adott rólam.....

És akkor most ezt küldte Aferi:

Weöres Sándor: A Nő

 

A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;

a férfié; minderről egy csomó kétes bölcsesség,

nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,

mindég semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt, és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedően fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese

úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája a meztelenség.