A mai nap, gány.

Azért mert laktóz érzékeny vagyok, azért hülye szója tejet kell innom, és az a hülye tej reggelre megromlott, nem tudtam kávézni, pedig a hülye szója tej, hülye drága. Szóval reggel nem tudtam kávézni.

Aztán Dió hányt. Csillogóst. Valszleg benyalta valamelyik karácsonyi díszről.

Utána nem Indult a Verda. Most meg igen.... Nem értem.

Kiszakadt a harisnyám. A télim. A pöttyös. Amit szeretek. Vagyis szerettem.

Aztán az apekesek csodálatosan fos szar fos szar fos levelet írtak, és azt emésztgetem.

Aztán Laptop töltője seholse nem nincs meg.

És van itt még, hogy ne tudok mi kezdeni..... magammal... Hogy hálásnak kell lenem, meg örömködnöm, meg boldognak, meg csomó mindent véghez vittem, és hogy...

... hogy magányos vagyok. Asszem. LEhet ez az egész nem lenne ennyire fos szar fos, ha Anyumék nem lennének ennyire messze. Ha nem élnék már család nélkül olyan régóta.

Tudom, hogy nem akarhatok egyszerre mindent, és hogy nem lehetek türelmeteln, és... hogy.... 

...na.... csak az van, hogy fáj a szívem.

Esz az önmarcangolás. Meg.... Fáj. Bújnék, szeretetet szeretnék. Kapni. És adni. Szeretni és szeretve lenni.  

Tavaly eltökéltem, hogy 2013-ban rendbe teszek mindent. Minden zavaros és kétséges lestisztul. Meg kell hagyni, ezt azért elég erősen és jól csináltam. Legalábbis ha az út nem is Volt frankó, de minden képpen eredményes. Bár szívesebben hagytam volna magam mögött kevesebb fájdalmat.

Idén pontosan ekkora erővel fogom eltökélni, hogy rendbe leszek jövőre karácsonykor. Nem fog ennyire fájni a a szívem. A mostani fájó kérdésekre tudni fogom a válaszokat. Mindent. Erősebb Leszek.  Rendben lesz.