Még akartam írni, hogy mi volt ebben a három napban, meg az előző bejegyzést kicsit még szépítgetni akartam, mert annyira nem lett jó, pont a lényeg maradt le. De ami tegnap este 9-kor történt, az jobban idekívánkozik, mint bármi más.

Tegnap este 9-kor még a rendezvény romjait takarítottuk, mindenki ki volt mint liba, -ahogy anyukám mondaná-, alig vonszoltam magam, már fájt a lábam a több ezer legyalogolt kilóméter miatt, és mindenki csak röhögött a saját kínján, amikor csörgött a telefonom. Felvettem, úgy, hogy meg sem néztem ki keres. SZSZ volt totál részegen. A következő beszélgetés zajlott le köztünk:

-Tessék!

-Egy hülye liba vagy. Egy ostoba hülye liba vagy, nem láttad a vesszőt mi? Vagy szerinted ott ért véget a mondat?! Egy öntelt hülyegyerek vagy, aki gyerekesen viselkedik. Meg se nézted mit írtam. Nem olvastad végig... nem olvastad végig....

 -SZSZ? Jól vagy? Mennyit ittál?

-Semmi közöd, hozzá! Nem olvastad végig. Most már ne is olvasd nem érdekelsz. 

-Figyelj, higgadj le...

-Tipikus, most is.... Téged nem is érdekellek, tudom, hogy elvesztettelek. Tudtam!

-Végig olvastam a.....

-Nem, nem olvastad végig, nem érdekelt, mert ilyen egy önfejű, makacs gyerek vagy... 

-Figyelj....

-Nem, te figyelj! Elegem van. Tudom, hogy mivel játszok, és nem akarok úgy járni, mint februárban. Senki, de senki elvesztése nem fájt annyira mint a tiéd, de ha már elvesztettelek, akkor ne játsz velem. Tudom, hogy szemét vagy, hogy egy gyenge fasz vagyok, tudom, hogy mekkora egy szemét állat vagyok, tudom, tudom, tudom....

-Nyugodj meg...

És letette a telefont. Elég abszurd beszélgetés volt, és nem is pörgött annyira az agyam amennyire kellett volna. Más körülmények között fél napig rágódtam volna, hogy tényleg nem olvastam végig az emilt, de (és ez itt nem a reklám helye, de hozzátartozik, hogy tényleg az életem mentette meg többször ez a kütyü a hétvégén) okkkossstelefonon megnéztem. A teljes e-amil a következő:

"Mindkettőnknek jobb lesz ha soha többet nem találkozunk és nem beszélünk egymással,...

enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter enter (itt a levélben oldalaknyi üresség volt)

... és ha e levél megjöttét türelmetlen várakozással vártad, és a mondat első felét olvasva pedig a rémület jeges keze markolt a szívedbe és a lescrollozás ideje alatt az elgyengült reménytelenség poklának másodperceit élted meg, akkor neked kellene újra átgondolnod, hogy tényleg ezt akarod-e, hogy egyetlen mondatomon (aminek az elejét pont ellenkezőleg gondolom, mint ahogy írtam) múljon hogy elveszítjük-e egymást vagy se (ha pedig hidegen hagyott, akkor meg tényleg elvesztettelek már)."

Nem emlékszem, hogy mikor ültem le a földre, kuporodtam össze, és hogy mennyi ideig bámultam az emilt.

Utána hiába hívtam SZSZ-t, nem vette fel... Iszonyat pánik volt rajtam.  Megszünt tér és idő, és csak az járt a fejemben, hogy el kell érnem. Végtelen idő múlva kaptam egy sms-t tőle, hogy majd holnap megbeszéljük...

Itt tartunk MOST, hétfőn délelőtt fél 11-kor. Dolgoznom kellene, koncentrálnom kellene, de csak azon jár az eszem, hogy SZSZ mikor hív... Még SzőkeHerceg ragyogó mosolya se tudott ma levenni a lábamról...