Tegnap este Csokié volt. Csokiról nem sok mindent írtam még eddig, igazából azt kell tudni róla, hogy ő olyan, mint én, csak pasi. Ha néha-néha nagy ritkán összefutunk, mindig vég nélküli ökörködés a vége. A tegnapi „számvitelezés” (mert mi így hívjuk ha kocsmázunk) néhány kiragadott részlete a következő:
1 A számvitelezés telefonos megbeszélése: (meló kellős közepén (tegnap 20.-a azaz, áfa határidő volt) hívott fel:
- - Hello!
- - Jó napot kívánok, kérem, ne tegezzen.
- - Bocsánat, miben segíthetek?
- - Jó napot, a hullaházat keresem.
- - Elnézést, ez itt a bolondok háza.
- - Bocsánat, akkor téves
És letette…. Visszahívtam:
- - Te letetted! Mért tetted le?!
- - ???? Én nem hívtalak.
- - Fél perce hívtál.
- - Téged ugyan nem, én a hullaházat kerestem, de félre tárcsáztam.
- - Ja jó az más. Akkor szia.
- - Szia.
És én tettem le. Majd visszahívott.
- - Jó napot kívánok, itt a hullaház.
- - Jó napot. A fő balzsamozóval szeretnék beszélni.
- - Én vagyok, tessék.
- - A ma esti balzsamozás pontos helyszínét és idejét szeretném tudni.
- - Este nyolckor a Deákon megfelel?
- - Tökéletes.
- - Esetleg ötlete van, hogy a boncasztalt hol helyezzük el?
- - Mit szólna a Kata-pult pultjához?
- - Remek.
- - Köszönöm, akkor az esti balzsamozásig minden jót.
- - Köszönöm, viszont Önnek is.
És ezek után az ember üljön komoly fejjel, és készítse a több millás áfabevallásokat, és maradjon főnök. Vagyis bocsánat: játssza tovább a főnököt.
Hazaértem, APK hisztizett, hogy hogy gondolom, hogy én este elmegyek, amíg ő focizik, és sose vagyok otthon, és engem nem érdekel semmi, és milyen nő vagyok már, semmi fészek rakó ösztön, meg nem is szeretem. Meg mi az, hogy nem akarok vele lenne. Véletlen rá találtam vágni az ajtót.
Csoki megér néhány ajtócsapkodást.
