Hogy mit köszönhetek SZSZ-nek? Az alábbiakat biztosan:
- Szórakoztató e-mail váltásokat sivár főiskolás napjaim alatt.
- A vele való csetelések miatti felgyorsult gépelési technikáim.
- Egy 3.000-es telefon feltöltő kártyát, akkor, amikor éppen csak zsömire és hazafelé vonatjegyre volt pénzem a kolis időkben.
- Az első láblendítős, villámbelémvágós, nyálaslányregénybe illő búcsú csókot.
- Az első megcsalásomat. Hogy csalfa lettem. Hogy megbántottam valakit, akit sem most, sem később sem akartam volna soha.
- Coelho-tól a Veronica meg akar halni könyvet
- Nejlonszatyrokat a szemem alá, a miatta átrágódott, átaggódott, átgondolkodott, átkínlódott éjszakák miatt
- Hogy szerető lettem.
- Szex és más semmi film-et moziban.
- Hogy szinte szemrebbenés nélkül képes vagyok hazudni bárkinek, ha róla van szó
- Azt, hogy megkedveltem az autós szexet.
- Belga csokival összeolvadt camembert sajtot.
- A szakdolgozatom javításának és bírálatának egy jó részét.
- A nehéz időkben mindig volt mégis egy virtuális támaszom
- Azt is, hogy megtanultam figyelmen kívül hagyni egy másik nő (Krumplibogár, aki a kislányának anyja) érzelmeit, életét, és azt, hogy ezzel, nagy valószínűséggel tönkre teszem, és mindez az én hibám
- Úgy felelősséget érezni egy kislány iránt, hogy tulajdonképpen semmi közöm hozzá.
- Hogy mindig mindig mindig mindig kövérnek érzem magam.
- A legtöbb virágot. (mert senkitől nem kaptam annyit, és úgy, ahogy tőle)
- Hogy valakivel kvázi őszinte tudok lenni.
- Csak nekem írott verset.
- Reménytelenséget
- Cinkos vigyorok garmadát.
- Tiltott titkos téli éjszakákat.
- Aggódást, hogy vajon a jeges úton vissza tud-e vezetni Széplakról Pestre több órányi szex után kialvatlanul
- Egy csomó egészségtelen gusztustalan mekis kaját.
- A függőségem.
- 3 napi másnaposságot a Madarassy Pálinkától, mikor úgy döntöttem egy éve, hogy vége, és látni se akarom.
- Zuhanyzás közben órák hosszán át vörösre bőgött szemeket.
- A kegyetlen hiányt.
- A társas társnélküli magány általi megkeményedést.
- Cinkusságom egy jó részét.
- Egy vámpír levelét.
- Az örök bizonytalanságot, hogy csak használ… és hogy minden egyes szó, és tett csak érte van…
- Egy, ami kis „lovestory”-nk összefoglaló videót, amit ő készített (állítólag)
- Lopott órákat
- Egy éjszakai portás cinkos, sanda félmosolyát, amikor éjjel tizenegykor kifizettem a Feneketlen tónál egy szobát, egyetlen éjszakára kettőnknek.
- Egy angyal szárnyát.
- Édes és rémséges álmokat.
- A rabláncot, amivel magához köt úgy, hogy közben nem adja meg azt, amire igazán vágyok….
Szóval Kedves SZSZ, Te, aki most olvasod e sorokat, és tegnap túl vagy már az egész blogom átpörgetésén, Te, akinek hosszas gondolkodás után mégis elárultam a webcímet, tudd, hogy ezeket köszönhetem Neked.
Így köszöntünk köreinkben. És lásd, itt állok pucéran, felvállalva mindent előtted, kimondottat és ki nem mondottat. Igazságot és hazugságot.
Most mondhatnám, hogy Nálad a labda. Te jössz!