Vannak helyzetek, amiken csak a végtelen és mérhetetlen nagy őszinteség segít.
De mi van, ha nem tudunk mit mondani?
Mi van, ha megbénít a hülyeség, ami múltból fakad, mi van, ha nincsenek megfelelő szavak?
Mi van, ha csak törölni szeretnénk mindent rosszat, amit tettünk, de nem lehet?
Mi van, ha tudjuk, hogy ugyanolyan már nem lesz sosem?
Mi van, ha a nagy kussolással csak az emlékeket nem akarjuk összetörni, amik megmaradtak?
Mi van, ha a legnagyobb ellenségünk saját magunk?
Hiányzik Laposnézés... és tudom, hogy elvesztettem, de félek erről teljes bizonyosságot szerezni...
