Elképzelésem sincs, hogy sikerült szombaton reggel felkelnem, hogy elmenjek a spinningre, de megtettem. Éjjel alig aludtam, forgolódtam, menekültem, hegyi patakon le, és fel, bele tóba, onnan ki... Na szóval még leírva is iszonyatosan fárasztó volt az álom. Mégis, erőtt vettem magam, felkeltem.

Talán azért, mert Bicajos is eljött velem, mert mindenféle csellel és fondorlattal rávettem. Fondorlat volt, hogy belengettem, nézhet jó női seggeket, csel volt, hogy nem mondtam, hogy fél kilenc előtt el kell indulni. Az órát túl élte... Nehezn, de túlélte...

Utána vettünk egy kakaós csigát, azt az isteni finom fajtát....

Hazaértem, ágyba vittem volna APK-nak a reggelit, de már fennvolt, csinálta az emelő szerkezetet. Ilyenkor én ugye nem szólhatok, nem létezhetek, levegőt se vehetek, mert az mind zavarja. Így egy forró zuhi után főztem egy jó forró teát, elbújtam és olvastam. Majd ő is megunta, és jött ő is tévézni.

Már délelőtt éreztem, hogy valami nem okés, folyamatos alhatnékom és elbújhatnékom van. Egyfolytában fáztam. És egyre durvábban fájt a vádlim.

Majd elbólintottam.

Mikor délután megébredtem, már 15 cm-s hó volt, a vádlim alig bírtam mozgatni, és folyamatosan tüsszögtem.

Még elmentünk spárba, bevásároltunk, csináltam vacsit, de baromi korán lefeküdtem aludni a melegvizes palackot szorongatva...

ez már nem volt jó...