Kázmér és Huba minden hétköznapomnak vidám, néha talán sírva kacagtató és állandó fénypontjai. Sajnos a képregények mindig csak egy napig vannak fenn, ezért hiába is teszem ide Nektek most ezt a linket, nagy valószínűséggel nem látjátok :(

http://www.kazmereshuba.hu/kepsorok/index.php?action=full&picture=kazmereshuba_2_0555.jpg

Nagy valószínűséggel nem fogjátok tudni megnézni. :( De a párbeszédet leírom. Az alapszitu, hogy Kázmérék találnak egy döglött madarat:

K: Jé, egy döglött madár!

H: Nekiütközhetett az ablaknak.

K: Milyen szép. Olyan finom és törékeny. Csak akkor értékeljük milyen csodálatos az élet, amikor már késő. Az ember ráébred, hogy a természet kegyetlen, és a lét törékeny mulandó és megismételhetetlen érték. De ha ez járna a fejünkben, nem tudnánk végezni a napi teendőinket. Talán ezért vesz az ember mindent magától érthetődőnek és cselekszik mélyebb meggondolás nélkül.

H:...

K: Zavaros ez az egész. De gondolom összeáll a dolog, mire felnövünk.

H: Az biztos.