Ahogy talán egyszer említettem, vagy nem, ma Torzsás nap volt. Feljött vizsgázni, nekem meg pesztrálnom kellett.  BMV jegyet venni neki számlára, vonatra ki elé, elkísérni a vizsga helyszínre, közbe jópofizva nyugtatgatni, hogy meglesz, meglesz, nem lesz baj, ne stersszeljen... Kurvára nem volt kedvem hozzá, de megtettem. Egészen az ajtóig kísértem, majd elhelyezkedtem VOLNA egy kényelmes kanapén, hogy megvárom azt a szörnyen nehéz 40 perces tesztes vizsga végét, amikor egy morci 40es biztiőr odajött, és morcin meredt rám:

- Maga vizsgázó?

- Ki? Én?! Nem, dehogy, kísérő. (sejtettem én, hogy le kellett volna adni a szigszámot, de hát annyian voltak...)

- Akkor nem hogy az ajtónál, de az épületben se tartózkodhat. (szigorú szemöldök ráncolás)

- Jó, hát átmegyek a kávézóba... (negyed shrekmacskája szemek bevetve)

- Maradjon. Kivel jött? (picike enyhülés látszik a zord biztiőrön)

- APK-né Torzsával.

- Az édesanyjya?

- Nem. Az anyósom. (bassz, ezt még sose mondtam rá, valszleg ez kiült a fejemre, mert ugye ez nem igaz, meg stb..)

- Anyós? (vigyor) Zabhegyező foglalkozású és vizsgázó és ANYÓS?! (kurva nagy vigyor a fején, és esküszöm látom a cinkosságot a szemében)

- Hát... egen....

- Kényszerítették? ( fülig érő vigyor )

- Zabhegyező Zrt. kötelezete a vizsgára. ( WTF?I)

- Nem az "anyjóst" , magát. Hosszas kínzásnak vetette alá, hogy ide elrángassa? (kacsint)

- Csak kicsit volt szadistább, mint általában (nekem ér fülig a szám)

- Részvétem. Maradjon nyugodtan. Egy vérmes anyós nekem tökéletes biztosíték a maga ittlétére. :D (és visszasétált a pult mögé)

Ha nem történt volna meg valójában, azt hinném, hogy jól kitaltált poén. Pedig nem. Ez majdnem szó szerint így volt. Mikor elmenőben voltunk még rám vigyorgott egyet és kacsintott, amire mosolygós bólogatással reagáltam. :)