Hétfőn elkezdtem életem soron következő, remélem jelentős, küzdelmes, de megelégedésre okot adó új szakaszát.
Melóba állatm az új helyen, és bizony estére olyan vagyok minden nap, mint egy kifacsart narancs. MINDEN idegen nyelven van, ami most még felettébb szokatlan, többek között a megkopott nyelvtudásomnak köszönhetően, de nem gond, majd szépen lassan belerázódom (remélem). Nagyjából mindent megértek, így bízom abban, hogy előbb utóbb csak aktivizálódik az a passziv szókincs...
Most még csendben ülök, és tanulok, figyelek. Legalábbis igyekszem....
Persze blogos inaktivitásom is többek között ennek a kifacsart szivacs agy állapotnak köszönhető.
Aztán... APK eldöntötte a nagy kérdést a tegnap estével. Nem kell már gondolkodnom, tudom, mi lesz.
És az előző két bejegyzés? Hm... Zavaros, mert én is zavart voltam. Most már kevésbbé. Fájdalmasan kevésbbé vagyok zavart....