Miután nagy lendülettel kipanaszkodttam magam szegény Paragrafusnak APK-rül, SzSz-ről és arról, hogy most miért nem szabad könyvet vennem, vettem egy jégkását a negyven fokban felvonszoltam magam a lakásba és agyaltam, hogy mit kellene tennem hétvégén... de megzavart a telefoncsörgés:

- Liebling, boldog nem születésnapot.

- Hát köszi. Ezt nem nehéz nem elfelejteni.

- Nyafnyafnyafff... na honnan idéztem?

- Alice csodaországban.

- Zseniális!

- Mint mindig...

- Ne harapj! Mit csinálsz hétvégén?

- Őőőő....

- Jó akkor kérdezek mást? Még mindig smucigolsz az egyetlen értelmes hobbidon?

- ?

- Oké, szóval az olvasási szenvedélyed még mindig a költsgtakarékos üzemmódban műveled?

- Ahammm...

- De gondolom, nem azért mert végre rászántad magad a naaagy beruházásra.

- Na ehhez én nyűgös vagyok és melegem van.

- Okké... Rendeltél már valamit a harcos hajadonéktól?

- Hogy mi bajod?!

- Oké, oké, nem vagy formában. Megvetted már az e-bookod?

- Nem. Nincs rá keret. Most nincs.

- Remek. Akkor figyelj rám duzzogi. A körtéri könyvesboltban dolgozik Focimániás új barátnője, Mond, hogy őt keresed,és hogy én küldtelek.

- ???

- Mondom, boldog nem születésnapot!

És le is tette Csoki a telefont. Én meg kedvetlen kellettlen elvonszoltam magam a könyvesboltba. A csodacsini csajszi szélesen vigyorgott rám, és a egy dobozt nyomott a kezembe. Illedelmesen megköszöntem, és hazacitáltam magam.

Otthon kibontottam, és tényleg széles vigyor terült szét a fejemen. Könyvet kaptam. A szürke 50 árnyalata. Ami azért vicces, mert ezen a vacak ponyván gondolkotam, hogy mekkora jó lenne figyelem elterelésnek, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább bedobom az árát a képzeletbeli e-book-ra perselyembe. A dobozban lapult még a kedvenc gumicukromból, 3 tipli (vagy rakéta, vagy aki ahogy gondolja), és a kedvenc környékbeli boltos linzerem...

- Köszi! :D A legszuperebb nem születésnapi ajándékom. :D

- És azt tudod miért kaptad?

- Mert mardosott a lelkiismereted?

- Mert tudom, hogy kurva kemény hétvégéd lesz.

- ?

- APK-t ismerve, a következő 3 napot úgy telezsúfolta programokkal, hogy erőd ne legyen vele beszélni, és hogy még nagyobb lelkiismeret furdalásod legyen. Őt ismerve, most mindent de mindent megtesz, hogy megtartson, hogy kibillentesen. Minden kimondatlan és kimondott vágyadat teljesíti, hogy később keményen bezsebelje az árát. Mindent meg fog tenni, hogy édesnek, biztonságosnak és élhetőnek érezd vele az életed. És én nem vagyok ott, hogy segítselek. SzSz, se lesz ott. Egyedül leszel. Magányos leszel, és kurva szarul fogod magad érezni. Az édesség, akkora mikor már ereid vagdosnád. Ez a harmadrangú ponyva pedig tökéletes lesz arra, hogy legyen hova menekülnöd. Most nem való neked komoly irodalom. Most tized rangú szar kell... ez kell... Most tarts ki. Éld túl valahogy. És aztán jövő héten meg figyelj magadra. Hallgas magadra, tedd azt, amit szeretnél, amit TE szeretnél.  Oké?

- Köszönöm.

- Ne köszönd. Vigyázz magadra, és lehetőleg ne igyál. A nyakam rá, hogy egy pohár bortól fejre állnál. Szóval éld túl. Oké? Éld ezt most túl.

- Oké. Túlélem. És köszi... Nagyon köszi...

- Hétfőn reggel várok egy sms-t hogy élsz. Oké?

- Oké. Köszönöm. Tényleg... Köszi.

- Éld túl.