Hogy ne punnyuljak meg/be (ide, oda, szét, össze, vissza) utolsó húzásként gyorsan kiváltottam a cégnél az AYCM kártyát és ismét rendszeressen eljárok sportolni. Tegnap spinninggel kezdtem, régi bevált edzőtermemben. És tudjátok, vigyorra késztet a tény, hogy EZ hiányzott, és mennyire jót tett nekem.

Olyan spinningen voltam, meg olyan edzőnél akinál ezidáig nem. A lényeg, hogy a pasiról az a pletyka terjed, hogy még a farkára is az van tetoválva, hogy spinning. Amit azért látok igazoltnak, mert egyszer az edző cucca alól kikandikált az alsógatyája, és bizony láttam, hogy még az is spinninges feliratos volt. De nyilván nem ez a lényeg. Bemegyek, beállítom a bicajt, felpattanok és tekerek. Majd kezdődik az óra. Ez már a második képtelenség. (hmm.. képtelenségek most nem időrendi sorrendben, hanem kicsit zagyván, de a második részt jobban ki kell fejtenem). Szóval képzeljétek el, ahogy Sziget-hangerővel üvöltő dücc-dücc zenére azt az utasítást adja egy robotzsarunak öltözött ürge, hogy húnyd le a szemed, hagyd hogy a lábad magadtól mozogjon és relaxálj.... Hangosan felvihogtam, de a többiek ezt nem értékelték. Zavartam őket a koncentrációba. :D

Na és akkor vissza az időbe. Csak egy kicsit.

Felvértezem magam, elmegyek edzeni, kurvára csak az csakazértis motivál, átöltözöm, a sok tökéletes tesű gebe liba között, és magamba fordulva vonszolom löttyedt fenekem a terem felé. És most legyünk őszinték. A legtöbbünk gyenge és gyarló a szeme pedig kalandozó, pláne ha arról a bizonyos típusról van szó. Naná, hogy még ilyen réveteg állapotban is kiszúrtam azt a nagyon magas úriembert, a szép széles vállaival, a fokhagyma gerezd fenekével, aki olyan lazán támasztotta a falat. Közelebb érek, olyan két méterre a cuki fenekétől lezuttyanok a törölközőmre, és akkor ez a kis finomság leengedi a karját, és így látom, hogy bakker Trónok harcát olvas!!!!! Oh, egy pillanatra könnybe lábadt a szemem és már az esküvőnket vizionáltam, mikor a félisten megfordult. Az életbe nem találnátok ki a csattanót. Kétméteres volt. Szélesen vigyorog legugol hozzám, lenyom két nagy cuppanóst és szívélyesen üdvözöl. Csacsog, cseveg és előadja, hogy ő is idejár és mekkora véletlen. Na persze. Főleg hogy Csokival délután részletesen egyeztettem az esti programomról. És az elméletet megborítja még, hogy Kétméteres annyira béna volt az órán, hogy még a bicaját is én állítottam be neki....  Minden esetre cuki volt, ahogy tepert, meg hogy ragaszkodott hozzá hogy hazakísérjen és még a cuccom is hozta hazáig. Sajnos nehéz volt rá koncentrálnom, mert más se járt a fejemben, csak az, hogy KINYÍROM CSOKIT.

Mondjuk mire hazaértem, az elméletem igazolására egy linket küldött a "drága":