Drágáim, én ezt élvezem.

Oké, ez még csak a második nap, és lesz ez még nagyon nagyon sötét. De végig bőgtem a hétvégét, a reménytelenség takaróját magamra csavarva, és hagytam hogy taknyam nyálam összefolyjon. Bőgtem a zuhany alatt, főzés közben, edzés után, éjjel és nappal, hadakoztam APKval és magammal.

Most meg ott vagyok, hogy nem tudom nektek elmondani, mikor voltam ennyire kurvára nagyon felszabadult utoljára. Tegnap óta fülig ér a szám. 3 félét főzök napont (most sült meg a magvas kenyerem), rohangászok, tornászok, állást böngészek, és nem görcsölök rá semmire.

A tegnap még megvolt bennem a kőkemény elhatározás, hogy csapongó gondolataim megregulázom, és átgondolok bizonyos dolgokat. De ma reggelre átmenetileg ezt szüneteltetem. Élvezem, hogy vigyorgok. Nem tudok mit kezdeni a csapongó magammal ugyse, hát minek eröltessem?

De valami ilyesmik között kevergek: 

A hogy fogok kijönni anyagilag, után beötlik, hogy randa kócosak a fogaim, aztán hogy mit kéne főznöm, hogy minden pasim dobni kéne, el kéne menni fodrászhoz, nődokimnak színt kellene vallani, elintézni az adótanácsadói regisztrációm, ki mossak vagy ne, mikor menjek tornászni, gyerek kérdés, téli cipőt kéne venni (olyat mint Paragrafusnak ami van), BrigádBónuszt fel kéne használni, nézetnem kellene egy teljes vérképet, a rám telepedett kóros vigyorgás mikor válthat át kóros sírássá, egy 30 éves csőd tömeg vagyok, és a végre szabad vagyok.....

Szóval asszem ez koránt sem annyira gáz, mint amennyire féltem tőle. Sőt. Jelenleg én ezt baromira élvezem :D

Csak azt sajnálom, hogy az a néhány szem barátom dolgozik, és totál nem ér rám. Ja és szerintem el fogom veszíteni SzSz-t mert unalmamban elég sokat csesztetem :D

Ja, és ami fix program, elmegyek megnézem a Bamako rajtot. Nincs kedve valakinek csatlakozni? :D

Amúgy meg....

HANDS UP AND TOUCH THE SKY!