Lakóbaráttal kettőig fennvoltunk és viháncolva röhögcséztünk mit a kis kamaszok. Ennek eredményeként a reggeli kelés fél hatkor lehetetlen volt...

Amúgy szarul aludtam, de tök jót álmodtam. Álmomban odabujtam valakihez és melegítettük egymást. És olyan nyugodt volt az egész, csak hat folyamatosan beszélgettünk, ezért nem tudtam aludni. Értitek álmomban nem aludtam, ezért kialvatlan vagyok.... És annak tudatában, hogy van mellettem valaki, békésen lenyomtam a telefont, hallottam hogy esik az eső, Diót nem viszem le, és már süppedtem is bele puha meleg tudatlanságba....

És akkor valaki közelhajolt hozzám, beleszusszantott a fülembe, és egy annyira gyengéd puszit kaptam az arcomra, hogy rögtön szerelmes lettem. Bár a jó érzés bennem volt, de némi kétkedés is előtört, hogy akkor most mi? Ki van az ágyamban? Meg akkor nem csak álmodtam?

Kinyitottam a szemem és Babakutya nézett rám jámboran farokcsóválva a párnán ülve....

NA akkor vegyük sorra: Dió nem jöhet be az ágyamba, még is ott trónolt. Ez nagyon nem jó. Ellenben elmondhatatlanul édes és cuki és hihetetlenül beleszerelmesedős puszit kaptam tőle. Hát hogy legyek így kemény következetes gazdi? Hogy álljak ellen ekkora tömény szeretetcukisgábombának?! Az a kis mafla kutya olyan reggeli imádatadagot adott, hogy egész nap vigyoroghatnékom van tőle....

Nem lesz ez így jó....

Be fogom engedni az ágyamba, pedig határozottan nem akarom.... Hm... ha ember lenne, ő lenne az a pasi aki azon felül hogy mérhetetlenül sármos, lazán kidumálna a bugyimból....

Ez van... Imádom.