- Hát ez jó. Kész! Elegem van! Elveszett. Amit leírtam, számba vettem, minden leveszett.

- aha. Miért is?

- Mit miért? Mert szar a net.

- nem, nem azért.

- Akkor miért?

- te is tudod. Azért, mert amit leírtál felületes volt. Tudod… Sors, égiek, véletlenek, egyebek, amik nincsenek

- ….

- na mi van? Ezzel eddig is tisztában voltál…

- …….

- ne duzzogj! Inkább csináld rendesen.

- …….....

- enyhe „bazdmeg”-et vélek felfedezni a tekintetedben.

- ……………

- és nem, nem volt prosti, és a jegesmaci sem fog szaporodni semmivel.

- …………………….

- mi lesz? Neki kezdesz? Hozzáfogsz végre?

- …………………………….

- segítek! Kezdjük onnan, hogy elmeséled, hogy milyen lehetőség kopogtatott váratlanul az ajtódon, és hogy ezzel kapcsolatban mit érzel.

- …………………………………..

- akkor segítek elindulni. Hová adtad le a jelentkezésed a múlt héten?

- Az Eu-hoz.

- aha, és milyen munka?

- Audit.

- hol lenne a munkavégzés helye?

- Brüsszelben.

- szuper. Kicsit messze van, nem?

- Kicsit.

- és ez zavar?

- Nem. Sőt!

- de nem elfutni akarsz, ugye?

- Talán. Egy kicsit ebben látom a megoldást a jelenlegi helyzetemre, és egy kicsit úgy vélem, hogy végre vihetném valamire, mert itt nem megyek semmire, egyáltalán nem jutok egyről a kettőre, csak vergődök… Visszafog G. Az árnyékában élek, és ebből elég volt, mert ez egy olyan árnyék, ahol nekem nem jut elég fény. Bár igaz, ami igaz, pont ez az árnyék lényege, hogy ne legyen elég fény. 

- rendben. Korrekt válasz. Mennyi az esélyed, hogy megkapd a melót.

- szerintem 0%, bár nagyon akarnám, hogy ne így legyen. P. szerint 15%. Ennyiért viszont nem szoktam küzdeni. Az nagyon kevés…. Mégis… készülgetek az írásbeli tesztre… hátha….

- hogy jön a képbe P.?

- Ő mondta, hogy van egy ilyen lehetőség. Most lehet jelentkezni. Próbáljam meg, van esélyem… és hittem neki, jelentkeztem, de utána derültek ki csak a százalékok… amit ha tudok, nem kezdem még csak beleélni sem magam. Most sokkal jobban és nagyobbat fogok pofára esni, mint amennyit általában szoktam, és amennyire szeretnék. Be fog bizonyosodni, legalábbis már papírom is lesz róla, hogy IQ csökkentett debil vagyok…

- miért nem hiszel magadban?

- ?

- válaszolj.

- Nem tudom. Sok a lufi… meg, hát… hazug vagyok…

- oké, de azért meg tudjuk csinálni, nem lehetetlen, van rá reális esély, csak most akkor a felkészülésre kell koncentrálni.

- Mi van, ha….

- baszki, te is tudod, hogy nincs mi van ha… az van, hogy „B” terv is kell, vagyis, egy olyan „A” terv kell, aminek a része Brüsszel, és ami ha nem jön be most, akkor még később nincs veszve semmi. Tehát kell egy normális „A” terv. Ami az kell, hogy legyen….

- Hogy végre dűlőre jussak G.vel, bocsánatot kérjek M-től, és a sarkamra állni, és azt tenni amit én szeretnék, mert ugye G. (és most majd felrobbanok), azt mondta, hogy most már késő durr bele módjára élni, most már mindent át kell gondolni. Hát bassza meg, nem! NEM! NEMNEMNEMNEMNEMNEMNEMNEMNEMNEMNEM! Még most se késő, soha sem késő, hogy boldog legyek.  Hogy végre éljek. Nem kell nekem az ő kockafejű faszsága!

- csak úgy forr benned az indulat….

- Csodálod?!?

- állj már akkor végre a sarkadra, Mit picsogsz??? Ne nehezítsd meg tovább a sorsod, küld már el a picsába, mond meg neki, hogy nem akarod az ő életét élni. Mond meg neki, hogy ha akart volna, ha igazán akart volna, már megfoghatott volna. Ha igazán szeretne, mutatná, ha igazán kívánna, megtenné. De nem, baszott természetes, hogy vele vagy, hogy a női házi melót megteszed neki. Inkább vagy az anyja, mint a társa. Sőt, ház cseléd. Simán többet tesz meg az anyjáért, mint érted bármikor. Szeret, elviekben, vagy a maga módján. De csak mondja…. Tett akkor követi a szavait, kierőszakolod. Ha érzi a vesztét, meg a végét. Ha már tele a tököd az egésszel. És mikor megmondod, megdumál… mert hagyod… csak azt tudnám, miért hiszel neki… mindig, mindig ugyanaz a vége….

- Némi indulatot vélek felfedezni benned is….

- óh…. Vazze felhúztál….. !!!!!!!!!

- Nem, nem… mind a ketten ki vagyunk bukva. Ez így kerek egyben az igazság.

- ne vigyorogj itt nekem!

- Tudod… ezek vagyunk mi… mind a ketten menni akarunk, mégsem tesszük. Magunkat blokkoljuk, gátoljuk, utáljuk. Nem hisszük el, hogy megérdemeljük a jobbat. Mert ez is rossz. Másnak ennél ezerszer rosszabb, ezért örüljünk, hogy nekünk ez jutott. Szánk betesz, és némán tűr, szenved. Pedig nem kellene, hogy így legyen…

- nem, valóban nem kellene…

- Akkor?

- akkor?

- Határidő?

- húsvét?

- Húsvét. Újjászületés. Tökéletes!

- rendben.