Húgom néha olyan kis "gyámoltalan". Néha kellek, hogy asszisztáljak a vágyai, kisebb kívánságai megvalósításához, vagy csak ahhoz, hogy ott legyek, fogjam a kezét, ha hülyeséget csinál, vagy valami általa érdekesnek, de mégis badarságnak tűnő dolgot akar véghez vinni, de nincs kivel, mert más kinevetné, vagy leintené. Ilyen volt a két hete felvetett "menjünk jósnőhöz". Persze nekem is úgy mondta, hogy hát tuti hülyének nézem, ehelyett pedig kapott egy széles vigyort, hogy én elmegyek vele, naná! Szívesen.

Így ma elmentünk. Idős néni, pránanadi oklevéllel, és erős politikai meggyőződéssel, és egész jó önmenedzsmenttel, mert az első órában elmondta, hogy mennyi, mennyi jóslata bejött, és mennyi mennyi mindent tud a mostani rendszerről, és hogy mi hogy van, és az adózás, meg a politika (én meg csak vigyorogtam, mert hát baszki, én valami számviteli vezetős főkönyvelős adótanácsadó vagyok vagy mi). Na szóval néni itt egy kicsit elvágta magát nálam, mert asszem nem ezért mentünk oda, hogy ő kit hogy ítél meg a politikában, és hogy ő milyen király tenyér jós, és kártya vető, aki már gyerek kora óta látja a tenyérben.... Egy teljes óra önfényezés után jósolt  tesómnak. Egész jól jellemezte, de azért figyeltem, hogy mit mond neki, és hol lehet félre magyarázni a dolgokat. Volt néhány pont amibe belekötöttem volna... Na mindegy. Ez tesóm jóslata, erről nem írok. Inkább a sajátomat osztom meg veletek.

Először megnézte a tenyerem. Majd jósolt magyar kártyából, végül pedig cigány kártya. A tenyeremből kiolvasta, hogy két komoly párkapcsolatom lesz (ebből az egyiket épp koptatom APK-val, ami az első, tehát ez véges). Leírta a jellemem. Hogy határozott vagyok, erős vagyok, mindig feltalálom magam, hogy nincs az a társaság, ahol ne fogadnának el, ahol nem vagyok fontos, ahonnan kilógnék, mert mindenkihez van egy kedves szavam, egy odaillő ötletem, egy stabil véleményem. Hogy szeretek utazni, élni, de elnyomom magamban, a kötelesség tudat miatt. Aztán rám nézett rettegve, hogy ezt el merje-e mondani. Hát mondtam neki, hogy naná. A túlérzékenységem miatt, és a lelkizőségem miatt depressziós hajlamaim vannak, és benne van a tenyeremben, hogy megpróbálok gyógyszerrel öngyilkos lenni, de valaki az utolsó pillanatban észreveszi, megment, így természetes halált fogok halni 80+-osan. Kissé rémisztő. Mert a jellemzés helytálló. Akkor ez a mély depressziós dolog is igaz. (amúgy voltam én depressziós, ami így utólag nagyon durva volt, többek között azért is, mert senkitől nem kértem és nem is fogadtam el segítséget) Na hát ezt én nem akarom. És igyekezni fogok megtenni mindent, hogy ne így legyen. Mondjuk ebben segíthet ez a blog. Hogy leírom, kiírom a lelkiszemetet. Egészség. Állítólag az izületeimmel lesznek gondok. Komoly gondok. Kezdjek el már most odafigyelni rá, meg a csontritkulásomra.

Aztán kártyát vetett. Kidobta anyukámat, hogy hozzá forduljak, hogy ő fog mellettem állni. Aztán kidobta APK-t. Ami félelmetes volt, mert hát nem ő az igazi a kártya szerint (szerintem sem (hozzáteszem, hogy magamból meglehetősen keveset árultam el a néninek)). Aztán kidobta APK anyját. Hogy ellenem van, hogy nem kedvel (és mennyi ilyen sztorim van, hogy öljük egymást. Ő semmibe vesz, én meg nem tartom semmire, maximum egy szadista lélekölő terroristának). Na jó, nem beszélek róla így mert beteg. Ami betegséggel sakkban tart mindent és mindenkit maga körül. De a kártya kidobta, hogy fél éve van hátra.... Mert APK örökölni fog, váratlanul, meg temetést jelzett a kártya. És ez ciki. Ma esti grill partin minden egyes epés gonosz megjegyzésénél eszembe jutott, hogy ez már csak fél év. És szegény, szerencsétlen, legalább most legyek kedves hozzá. És csak bízom benne, hogy a kártya tévedett. Vagy a jósnő. Hát csak nem lesz gond. Csak nem fél év lesz, az a fél év. Remélem, hogy sokkal sokkal tovább fogja bírni még, hogy életben tartja a gonoszsága... ez azért eléggé felkavart.  Aztán kivetette még,  hogy szerencsém lesz a munkámban.  És az "IGAZI", valahogy kötődik a munkámhoz. Ott ismerem meg, vagy onnan ismerem. SZSZ kötődik a munkámhoz. A végén rakattam ki rá lapot, és kijött, hogy ő hű lesz hozzám, hogy szeretni fog, és hogy el fog venni. Minden lány álma, nem? A kérdés, hogy az enyém is ez-e. Mármint ezt saját magamtól. És hát kb. ennyi.

Összkövetkeztetés: Nem is tudom. Az biztos, hogy nagy pszichológus az öreglány. Tuti az első körös önfényezéskor figyelte a reakcióinkat, és abból egy csomó mindent leolvasott, hogy melyikünket mi hogyan érintett. Nyilván jól jellemzett, de ez, ha tényleg jó megfigyelő és pszichológus, akár alapból levágta. Az már más kérdés, hogy a jövővel kapcsolatos infói mennyire motoszkálnak a fejemben. Ez a halál eset... ez azért durva lenne, ha bejönne, hogy APK anyja.... azt nem akarom. Ezért nem is fog bekövetkezni. A saját öngyilkossági hajlamom ellen pedig nekem kell tenni. Ennyi. Erről több szó ne is essék, mert akkor aztán beindul az önbeteljesítő mechanizmus. SZSZ... hazafelé a kocsiban írtam neki egy sms-t. Csak hogy tudja, hogy biztosan tudja, hogy szeretem. Mert szeretem. Ennek eredményeként 3 óra lesz és még vele csetelek a blogolás mellett. Mi ez, ha nem önbeteljesítés?