...a legjobbban SzSz-ben, hogy a vele való kicsike találkozásokkor megszűnik tér és idő. Mint most ebédnél is. És fogalam sincs, hogy ő is érzi-e ezt a mágnesességet, de én igen. Annyira nagyon, hogy mindennél jobban vonz, még ha az agyam tiltakozik is, mégis sarkon fordulok, és nem érdekel, hogy ki lát meg minket a parkoló házban. És ezt utálom. Mert ösztönös. Nem tudatos. A tudatos az az, hogy kiszállok a kocsiból az iroda előtt, pedig nem akarok. És ezt utálom. Mert nem vagyok ura önmagamnak. Utálom, hogy megszűnik minden, és mindenki ha vele vagyok...