Tegnap megbolygattam kicsit a netes baráti köröm. Oly annyira, hogy még e-mail-t is kaptam, hogy hát nem is ez az én, sokat hangoztatott véleményem. Ami azért nem teljesen igaz, mert...
mert szerintem, a nagy betűs IGAZI, az egyetlen, a pótolhatatlan, az örök, a legnagyobb bánatomra nem létezik. Abban viszont hiszek, hogy a nagybetűs OPTIMÁLIS viszont igen. És EZ az én sokat hangoztatott véleményem, hogy nekem nem a nagy Ő kell, hanem a nagy O. A nagy O tulajdonságai igazából az idő folyamán szinte folyamatosan változnak. Néhány tulajdonság persze állandó, de a többi... Mondjuk biztosan függ a mindenkori lelkiállapotomtól is, hogy éppen melyik része billeg a nyamvadt életemnek, vagy hogy hol repedt a kristály világom, és melyik sebem vérzik éppen.
Ha most össze kellene foglalni, hogy milyen az éppen most, péntek reggeli fáradt és meggyötört "Zöld Holdsarló" (VerdeLunaria) elképzelése az igaziról talán a következőket sorolnám:
A külső, most akárhogyis, de elsőre akkor is azt veszem észre, legyek ezért bármilyen sekélyes, valamilyen szinten fontos. Fontos, főleg a magasság. Legyen magasabb nálam "O", (ez amúgy nehéz ügy, mert hát én még pasi magasságban is magasnak számítok.), a második amit megnézek, azok a kezei, egy pasinak SOHA ne legyen hosszú körme (sajnálom, ettől hányok, viszolygok, ez nálam váló ok). És itt vége is a szűrőnek. Persze előnyt élveznek a szép széles vállak, a sűrű haj, ha finom az illata, ha ránézek és egyben van a pasi. Jó, oké a formás fenék sem utolsó a listán... És ha már itt tartunk, külsőség, amire az utolsó pillanatban derül csak fény, ne hordjon fecskét. Bármit, csak azt ne... (második számú válóok).
Belső: megbízható (időben, betartja, pontosan), ez azért ugye a mai világban talán a lehető legnagyobb elvárás, de azt gondolom, az is elegendő ha csak annyir megbízható, mint én, már azzal is elégedett lennék. Sajnálom, de legyen inteligens, muszáj annak lennie, mert én beszélgetni is akarok. Nem érdekel az illető szakmája vagy végzettsége mert ez nem inteligencia kérdése, tőlem lehet kőműves is, ha pl a Király beszéde című filmről tudunk beszélgetni... Hmmm... az se árt, ha meg van az a jó tulajdonsága, hogy kvázi kibeszél a bugyimból. Azaz többet beszél, mint én, és mindezt jobban is csinálja. És ne anyát, vagy anyapótlékot akarjon, hanem társat. Ne cselédet, aki mos főz takarít rá, hanem akiért ő is megteszi mindezt. Aki felnőtt. Nem akarok gyereket. Vagyis dehogy nem akarok. Kettőt szeretnék legalább. De mindegyiket én akarom szülni, nem pedig örökbe fogadni. Mondhatám még a megértőt, meg a vicceset, a kedveset, meg ilyenek, de ezek csak ilyen töltelék tulajdonságok nekem. Nyilván ne legyen egy tapló köcsög, de ha meg van az inteligencia, akkor legrosszabb esetben is egy dr. House-t foghatok ki, de az meg lehet fecskét hord, és amúgy se elég dús a haja, szóval már ki is esett a "versenyből"
Szóval olyan pasi kell, aki képes fenntartani azt az illúziót, hogy "igazi NŐ" vagyok mellette...
És az, hogy ebből a Mr. Optimálisból vajon egy esetleg több van-e... szerintem talán ez is életszakasz függő, talán több, annak függvényében, hogy melyik tulajdonságok kerülnek előtérbe. És hogy mi dönthet? Az dönthet, hogy a sok Optimáls közül melyiket szeretem meg igazán. Mert az ember azzal akar élni, akit szeret, és sajnos sokszor kevés, ha olyannal él együtt, aki őt szereti. Nyilván nem hátrány, ha szeretve van az ember lánya, de az a fene emberi természet, az nem hagy nyugtot, ha tényleg nem olyanhoz van kötve az ember akit szeret.
Azt pedig, hogy kit szeretünk meg, irányítani nem lehet. Még csak okot sem lehet mondani rá. Mert ha valakit tényleg szeretünk, annak egy csomó mindent megbocsátunk, elnézünk, akár odáig is, hogy saját magunkat hülyére vesszük. És akkor és ott, abban a helyzetben viszont borul szinte minden elképzelés, minden lista törlődik, minden elv és előírás megszűnik létezni, amiket korábban a nagy betűs Ő-ről, vagy esetleg O-ról alkottunk.
Szóval, fogalmam sincs, hogy kit dob elém az élet, akit majd egyszer, nagyon öregen (remélem 40 évesen (10 évesen a 30 évesek már irtó öregek voltak) már nagy öregként és a szerencsés igazit megtalálók sorából nyilatkozhatok ;) :D ) szóval akit majd egyszer nagyon öregen az életem szerelmének fogok nevezni, abban meg csak reménykedem, hogy amikor ezt megállapítom, ott fog ülni mellettem és fogja a kezem...
