Ugye, az úgy volt, hogy a hét közepén váratlanul megőszült egy csík a szemöldökömben... ennek oka... hmm... mondjuk úgy hogy egy váratlanul kapott információ, amit nem sikerült úgy feldolgoznom, ahogy...
... mint az a rémtörténet a szerencsétlen dobozba zárt macskákról, akiket a vonat mellé tesznek, és mikor kiveszik őket, a szép tarka bundájuknak nyoma se marad, mintha sose lett volna, teljesen megőszülnek szerencsételenk a félelemtől és stressztől.
Nyilván, kelett ehhez nekem egy lelkizős kozmetikus:
- Drága Szivem, veled mi történt? Hát ez meg hogy keletkezett?
- Reggel így keltem.
- Csillagom, ennek oka van.
- Ugyan...
- Mi őrli a lelkecskéd?
- Nagy a munkahelyi nyomás.
- Ó, életem, kirúgtak? Deviza hitel? Hát mitől van ez Kincsem? Nem, egyik sem? Akkor hagyd ott azonnal azt a poklot, ez az életedre tör.
- Annyira nem nagy a baj...
- Életem, én ilyet csak akkor láttam, amikor a kis Manyinak a lánya elment rákban... Rá is ment teljesen... Ha nem akarod elmondani, hát jól van Csillagom, nem kell, fél perc alatt végzünk, és nkivülről nyoma se lesz ennek a tragédiának.
- Nem történt tragédia.
- Életem, ezt neked kell a lelkedben eldönteni. Ez olyan ritka, mint a fehér holló, már ne is haragudj Drágám, de ez nagyon nagyon... meghalt valaki?
- Nem, nem dehogy. Semmi gond tényleg. Ez biztos genetika.
- Édesem, ez nem a genetika. Ez a tragédia. Ha nem lettél volna itt nálam kedden, magam se hinném, hogy egyetlen nap alatt ez megeshetett veled. Éreztem én az aurádon már kedden is, hogy baj van... Na szivecském, a szemöldököd már olyan, mintha mi se történt volna.
- Köszönöm, mivel tartozom?
- Életem, semmivel. Sírd ki magad, csak engedd ki magadból. Engedd el, bármi legyen is, ne rágja lelked. Helyes lány vagy te, ne tegyen ez tönkre sírd csak ki... Na menj drágám, a zuhany alatt meg csak sírj, de az arcod ne mosd meg, mert még a festék lejöhet Csillagom...
De honnan tudta, hogy a zuhany alatt szoktam bőgni?!