Plázacicának mindig sikerül hazavágnia az önbizalmam. Akár hányszor hazamegyek, az orrom alá dörgöli többszörösen, hogy mekkora lúzer vagyok. Ez a hétvége ilyen téren különösen durvára sikeredett neki:
- Nézd, már! Ezt a béna sapkát is felveheted. Rajtad ez már csak javítani tud.
- Minek neked arckrém?! Neked már úgyis mindegy.
- Hát tudod, mire te szülsz, addigra lebontják a parlamentet. De ne aggódj, majd az én gyerekeim felnevelik, lesznek a gyámjai 18 éves koráig.
- Tudom, hogy a hájad takargatod csak a derékmelegítővel... ja hogy fázik a derekad? Hát igen, abban a korban amibe te vagy....
- Te tudtad, hogy azok a csajok akik 25 éves korukig nem kelnek el, már csak lúzer pasikat képesek összeszedni?
- Én nem is értem, hogy APK miért van veled. Folyton fanyalogsz, okoskodsz, meg ilyen citromképet vágsz, meg minden felhúzod magad. És kövér vagy. Neki egy dinamikus fiatal csaj kéne, aki felrázza... Meg akivel meg tud jelenni úgy, hogy befér vele az ajtón....
- Neked már tényleg mindegy. Mit hadakozol?
Elmondhatatlanul szarul esett minden szava. Hogy én kövér és öreg és igénytelen és lúzer vagyok... A szülés téma meg... Ha azt nézem, hogy milyen káoszos az életem.... Hogy azt se tudom mit és hogy akarok... Abban viszont biztos vagyok, hogy gyereket majd szeretnék. Kettőt is minimum. Mert kell a tesó. Ha másért nem, hogy legyen, akivel a földig döngölhetik egymást....
Ahogy belenézek a tükörbe.... Látom a lúzert, akiről beszél. Akit felpofozott volna a régi énem, az, aki nem adta fel soha, az, aki boldog volt, az, aki tudott és szeretett élni. A mostani meg...
Mindezek tetőzéséért ráálltam a mérlegre, és az edzés és a folyamatos kajakontroll ellenére is pontosan 75 kg-t mutatott. Igaz, Plázacica már jól leépített, így már nem is érdekelt annyira a dolog.
Végül azért nagy nehezen eljött a hétfő. Öltöztem, búskomorkodtam, gondolkodtam, és APK, akinek az egész hétvégi lelkiterrorról nem szóltam semmit...:
- Figyelj már, te fogytál. Tök sokat. Nem, most komolyan. Látszik.
Ő mindig az igazat mondja, nem szokott hazugságokkal bókolni, mármár majd elhittem neki, de mérleg tükrében ugye.....
Aztán tegnap spinningen, edző csajszi odajött, és megkérdezte, hogy mérem-e a combkerületem, mert látványosan csökkent. :D Hát mondtam neki, hogy nem, de egy deka se ment le rólam. Mire csak mosolygott, hogy az izom nehezebb, mint a zsír. ű
Edzés után felhívott egy volt kolleganőm, szakmai segítéseget kért. Mert tudja, hogy rám számíthat, meg mert én tudok, és megbízok a döntésemben :D ÉLJEN
Ma reggel pedig, felvettem az egyik "necces-farmert", amiben már muffin voltam. Nem mondom, hogy teljes muffinságom eltünt, de jobban beleférek, és oldalt télleg nem lóg ki annyira a "tészta" :D
Szóval a lényeg a lényeg, hogy NEM PLÁZACICA NEM KÉSŐ! :D
