Valahogy fel kellett spanolnom magam, nem szeretem magam depressziósan, meg fáradtan. Ezért lenyúltam APK doppingját, csöppögtettem belőle vagy húsz szemet, hozzá nyeltem két picike fehér pirulácskát....

Szóval zizegőre állítottam most a rezegőm, és minimálisan is annyi energiját csiholtam magamba, hogy a meló legyen az az alap tevékenység, ami muszáj, de azon felül is mindent kedvvel, lendülettel, meg vigyorogva fogadjak, és a stressz, úgy borítson el, mint fázós verebet a tehén kaki.

Leadtam a házi dogám (muhhahaha... nem volt egy nagy időráfordítást megkövetelő izé), haladgatok a melóval (pláne, mikor blogot irok?! most kinek is kamuzok?!), pattogok jobbra, aztán meg balra, most jobbra, de majd megint balra.

Vigyorgok, mert tavaszi cipő van rajtam (kék fehér lukacsos bőr, imádom,imádom imádom), hogy a kabátomon már nincs a kapucni (és így is dög meleg, de télleg dög meleg, meg még annál is melegebb és jó hogy jó a rekszónám), és hogy süt, süt, süt a NAP!

IIIIIIIIIIIIIIIIIIJÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ! És nem bírok meg nem is akarok a helyemen ülni....

Bírom a bérescsepp túladagolást :D