Anyusnak volt egy bejegyzése nem is olyan rég (http://anyusblog.blogspot.com/2012/04/haljunk-hamarabb.html), amin kicsit elgondolkodtam. Na nem egyszerre, csak a kommentes cseverészés során. Mert nem vettem magamra, mert én nem, aztán pedig dehogynem. A hogyan haljunk hamarabb lista szinte minden pontjának eleget teszek. Sajnos... Azért van némi hozzáfűzni valóm :D
- Igyunk, dohányozzunk, drogozzunk többet! Kicsit, vagyok csak alkesz, mondjuk két hetente egyszer. De ugye ez se túl egészséges. Ami pozitív, hogy eddigi életemben talán ha 3 szál cigi füstölgött el a kezemben (és ebből össz-visz, talán 4szer értek a számhoz) és soha nem drogoztam. Még csak füves cigit se szívtam sose
- Együnk mérték nélkül, minél zsírosabb ételeket! Szeretek főzni. Szeretek jó magyaros kajákat főzni. És bár nem eszek mindennap ilyet, de hétvégén... elgyengülök. Lehet nem kéne...
- Építsünk karriert, küzdjünk szüntelenül a ranglétrán való előbbre jutásért, tudatosítsuk magunkban nap mint nap, hogy mi vagyunk a családfenntartók! Nem építem a karrierem, de tény hogy küzdük. Nem vagyok családfenntartó, de egy biztos, csak magamra számíthatok. És bár kívülről ez valamiféle beteges karrier építésnek tűnik, annyira nem az, mert képtelen vagyok az összes rám bízott melót megcsinálni. Ez nem karrierizmus. Főleg, hogy minden vágyam 8 órában dolgozni úgy, hogy a melóhelyem tisztába van a ténnyel, hogy csak napi 8 órámat veszi meg, nem az életem.
- Lehetőleg több partnerünk legyen egyszerre, ne feledjük, hogy a monogámia csökkenti az önértékelésünket! Több partner... Igazából az a kettő, akiről szó van, se tesz ki egy egészet. És nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Ez valóban gyilkos eszköze a sorsnak.
- Soha ne beszéljünk senkinek a lelki problémáinkról, hadd nyomasszanak! Erre van a blog... Meg Paragrafusnak is szoktam panszkodni, havi egyszer... És néha Csokinak... persze közben SzSz-nek is. De való igaz, hogy kevesebb infót adok ki magamból, és alig alig kérek segítséget. Inkább csak küzdök, meg szenvedek, meg küzdök...
- Szedjünk rendszeresen tesztoszteront! na ez az, aminek nem teszek eleget...
Szóval... ez alapján nem leszek hosszú életű....
Az egyik fő koporsószögem nem más, mint a melóm. Ez egyértelmű. Meg az is, hogy ezzel kezdenem kell valamit. De ugye ez hosszadalmas procedúra. Az tény, hogy a CV-m frisssítettem már, és egy állásra jelentkeztem is, de semmi visszajelzés... Na de majd kiderül. Szorítsatok.
És jöjjön a következő koporsószög. Az a pár-kapcsolatom....
APK. Szeretem APK-t. Ha akar, akkor nagyon figyelmes, és nagyon kedves. Szeret. A maga módján szeret. A megszokást, a biztonságot, az állandóságot. Az elmúlt éveket, a kitartásom, hogy mellette vagyok. És mindig azt mondja, hogy szeret, mert kihívást jelentek neki. Társak vagyunk, mert annyi mindenen mentünk keresztül. Barátok vagyunk. A szex, nem működik. Nincs. Egyáltalán nincs, így nem mondható rám, hogy... na. szóval ez talán kicsikét feloldoz. És persze féltem. Hogy mi lesz vele, ha én nem leszek mellette. Mert bár gyakorlatias, de mégis, én vagyok aki a hétköznapjainkat megharcolja... és féltem magam is, mert mi lesz velem, ha ő nem lesz mellettem. Ha megutál... Elméletben működő képes, de a gyűlöletétől nagyon félek. Félek a szakítástól...
SzSz. Ő az, ami APK-ból hiányzik. Lehetne az igazi kapcsolat, a tényleges társas élet. Sok mindenben gondolom azt, hogy egy hullámhosszon vagyunk, hogy jól megértjük egymást, és hogy.... aztán közbe fülig szerelmes leszek bele, meg vigyorgósan boldog, ha van 5 percem tőle... és aztán mélyrepülés, hogy az összhangot, meg ez az egész egy irányú, és ez csak az elfojtások kiélése részéről is, részemről is. Ez megrettent. Ezért bár nyitnék, de mégse...
Hogy mi a megoldás? fogalmam sincs.... Mert könnyű azt mondani, hogy szakítsak, hogy lépjek tovább... de ez..... félelmetes...
