.... akkor most egyszerű életet élnék. Kicsi házban, kicsi gyerekkel, szerető, hű férjjel, kis kerttel, pletykás szomszéddal, 8-4ig tartó stresszmentes munkaidővel....
Helyette van egy frusztráló tartós kapcsolat, egy szeretői iszony, gyerektelenség, otthontalanság, 14 órás meló, albérlet, és gond és probélma és feladat hegyek...
Elfáradtam. Most vágyok valami igazán kispolgárira... Valami egyszerűre, szerethetőre. Valami olyanra, amiben a reggeleimben nincs bennem a totális utálat érzése és a káosz fullasztó levegőtlensége....
A mai világban miért lehetetlen az, amire vágyok? Nem csak nekem, más nálam sokkal jobb emberek sem képesek ennek megvalósítására...
Ha újra kezdhetném.... ha visszadobna a sors a múltba, annyi mindent megváltoztatnék.... és az, hogy mennyi mindent megváltoztatnék csak azt mutatja, hogy milyen rossz ember vagoyk a jelenemben mennyi sok rossz döntéssel...
Sajnálom, ma még a napsütés se képes jót tenni velem...
