"....igen, igen... most már nem csak bepisil. Tudom. De mit tegyek?! Be kellett adnom, meg kell értenie, már nagyfiú. Nem maradhatok otthon vele. Munka van... Igen, igen... Tudom, hogy megviseli, de próbálom neki elmagyarázni. Nem is értem, már olyan nagy fiú... Amit tudok foglalkozok vele, persze... hiszen sietek hazahozzá... Jajjj.... hát persze... Csak hát most az autó is... tudod, el kellett adni... nem tudom hogy lesz... Nem is tudom, hogy tudnék érte menni. Mamikához is mennem kell... az is legalább heti két-három óra, és Irénnél is van vagy heti 4 órám... Annyira sok ez így... Nem tudok mit tenni... nem tudok... akarnék én vele lenni, dehát a körülmények... majd megérti a gyerek... nagy fiú már... kinövi...."
Gondolhatnánk, hogy ez a beszélgetés egy szegény, nehéz sorsú anya szájából hangzott el... De nem. ez az egyik főnököm. Beadta bölcsibe a 19 hónapos kisfiát, mert dolgoznia "kell"... eladta a volvo terepjárót, hogy BMW-t vegyenek, csak még nem jött meg külföldről, így a kicsi kocsit, a Mercit kell használnia. Mamika, nem a nagymama, hanem a körmös, Irénke pedig a fodrásza... A férje pedig szintén fejes egy mindenki által ismert b.szott nagy és baromi jólmenő cégnél. Keres annyit egy hónapban, mint én másfél év alatt (tudom, mert tudom)
Szóval pénz van, ész nincs... És a gyereke is ilyen lesz... szépen levezethető innen, hogy hogy alakulnak ki a pénzes tahók a mai társadalmunkban....
