Miután tegnap leszedegettem az ubis arcpakolásom, összkaptam az edző szerkóm, magamra rántottam az egyik lehető legnyáriasabb cuccom ami kimerült egy fehér miniben meg egy szimpla szürke pamut pólóban. S talán a vénségemnél fogva elgondolkodtató volt, hogy közönségesebb vagy kurvás a cucc (ugye Motyi, hosszabb mint zöld), de 40 fokban... ki nem sz.rja le.

Edzésen jól megdolgoztattam a has-far-hát izom helyeimet, vettem egy jó nagy zuhanyt, és elindultam a spárba, mert a hűtő kongott az ürességtől, én meg nem voltam annyira kreatív, hogy valamit összedobjak a semmiből. Vettem csibemellet, ződségeket, gyümit, sajtot, meg mindenféle alacsony kalória tartalmú alapanyagokat. És halat is venni akartam, csak úgy, a kánikula meg az egészség jegyében. És komolyan akkora mákom volt! A lazac le volt árazva. Imádom a lazacot... a füstöltet, a sültet, a salátásat, a szusisat.... a mindet. Az összeset. Egyetlen dolog van benne, amit nem szeretek. Az árát nem szeretem. Baromi drága. Luxus kaja kategória. Nekem. De így, hogy szalma vagyok, és még le is volt árazva.... Azt hiszem nem kell tovább ragoznom, hogy vettem egyet ebédre.... Már raktam bele a kosaramba, amikor egy srác megállt mellettem:

- Bocsi, tudod hogy kell elkészíteni?

- Aha, de a hátulján is rajta van.

- Ez elég macerás kaja, nem?

- Dehogy... :) Kicsit sózd meg mind két felét, dobd rá forró serpenyőben oliva olajra, és kislángon süsd addig míg szép fehéres kérget nem kap. Tálalni meg valami friss salival, meg egy csepp citrommal.

- :) Köszi. Neked elég lesz két főre ez a kaja?

- Ááá... ez egy adag...

- Egymagad eszed? Nem jobb társaságban?

- De biztos jobb, csak nincs kivel.

És megszólalt a srác mobilja, én meg pápát intettem, és tovább álltam. Csak így utólag átgondolva esett le a dolog, hogy talán fel akart szedni. Én meg jól otthagytam. Mondjuk nem is emlékszem, hogy néz ki. Asszem magas volt, meg kedves volt a hangja... asszem :S

Lazaccal felszerelkezve nekivágtam a 40 fokon át vezető hazaútnak. Mintha meg lett volna téve, az Alle ajtajában Csokival futottam össze.

- Na mi van? Beütött a nyári szabi?!?

- Esetemben mindenképpen, de ugye ennek a megkapó nagyságát az olyanok, mint te nem is érthetik. Hisz a magadfajtáknak megadatik, hogy munkaidőben üzletközpontok környékén lődörögjenek.

- Csak délután kell bemennem, most Csokicsajjal megyünk squasholni. Mikor iszunk?

- Most. Van nálam víz, kérsz? :D

- Jót tesz neked a semmit tevés totál hippi fejet vágsz tőle.

- Az meg milyen?

- Pont olyan, mint amilyen fejed van.

Eközben megláttam közeledni Csokicsajt, és hálát adtam a sorsnak, hogy az emberek nem képesek a szemükkel ölni, de verni sem. Vagy legalábbis, hogy Csokicsajnak nincs meg ez a képessége...

- Hát te itt? Jössz te is? Csoki nem mondta, hogy te is jössz.

- Ja, nem, én már voltam edzeni.

- Már voltál? Na igen, akinek erre van ideje... Mondjuk látszik, hogy durván izmosodsz.... És mit tervezel még mára?

- Semmi extrát. Hempergek egész nap és nem fogok csinálni semmi értelmeset. Legjobb esetben is max olvasok, Grace Klinikát nézek, alszok, és még csupa megterhelő feladatom van mára :)

- Na ja. Megterhelő feladatok, mi? :D

- Ha nem haragszotok, most lépek is, mert megromlik a halam.

- Milyen halat vettél?

- Lazacot. Ebédre megsütöm magamnak salival :)

- Tényleg. Te főzni is tudsz...

- Na én most már tényleg megyek, jó labdaadogatást, majd később dumálunk...

Csokicsaj annyira utálkozva nézett rám, és igazából annyira nem értettem, hogy mi a fene baja van. Már megint. Pedig tényleg nem tettem semmit. Már jóideje nem teszek semmit.

Majd délután csak üzent Csoki:

"Ne csodálkozz, hogy Csokicsaj utál. Fehér miniben edzésről üdén lejteni és hazamenni lazacot főzni... szerinted hány nő nem utálna ezért?!"

Ezek után elgondolkodtató, hogy egy szépen megtermett lazaccal a vállamon fehér miniszoknyában tipegve fogom keresni az én igaz lovagomat...

Kár hogy ebben a melegben hamar szaglana a lazacom... :D