Kissé széthullott mostanság a blogom. Többet rinyáltam, mint amenyit kellett volna, vagy amennyi szükséges. Nem titok mérhetetlenül kétségbe vagyok esve, na de az már egyszer biztos, hogy a helyzeten az ilyen mértékű önsajnáltatás nem segít.
Ismét tudatosan kell összeszednem magam.
A sport jó. Nem szabad abbahagynom, sőt, ha módom nyílik rá, még növelem is az "adagom" közben legalább nem gondolkodom, vagy úgy gondolkodom, hogy az még egész értelmes is.
A jelenlegi helyzetem és lelki állapotom hatalmas önfegyelmet kíván, és most tényleg oda kell tennem magam. Nincs botlás, nincs pardon. De meg kell tudnom megbocsátani magamnak. Ha elcseszek valamit, hát igen... van ilyen, előfordul, hogy az ember nem jól dönt. Viszont, ha megteszi ami tőle tellik, akkor nem szabad, hogy a bűntuda marcangoljon, vagy a sok "milettvolnaha" nyomakodjon a fejembe, Nem szabad. NEM LEHET.
Előre kell nézni, és tervezni kell. Kell az "A" terv, és kell a "B" terv. Sőt, kell egy vészterv is.... Bár... hmm... hétvégén megnéztük az új Batman filmet, (erősen ajánlós), és volt benne egy mondat, amit most nem tudok pontosan idézni, de régi olvasók már hallottak a biztosító kötél, meg a háló nélküli ugrásról nyafogni. Na hát pont ez volt benne a lényeg. Hogy igazából akkor sikerülnek a dolgok, akkor tudja az ember valóban megtenni, ha tudja, hogy az az egyetlen esélye. Ha nincs biztosítás, csak a cél lebeg a szeme előtt...
Van célom. Igenis van célom. Nem kézzel fogható célok, de vannak.
Baromi nehéz lesz, de mostmár oda kell állnom mellé. Meg kell tudnom tenni. Rendezem soraim.
Rendezem soraim, amit azzal kezdek, hogy lesz egy kvázi tematikája a blognak. Kis rendszeresség, és egyéb nyalánkságok. Kevés nyavajgás, némi szatíra, egy csepp gasztró, esetleg ajánlók, és némi irodalom. Rendet kell tennem.
