Most így kora hajnalba, azaz délelőtt 11 órakor a szatirikusan poénos lánybúcsú leírás elmarad. Lesz majd, csak nem most. Kicsit túl sokat sikeredett innom. Mondjuk pontosan 10-el többet az utolsó utáninál. Hogy miért? Mert csak így tudtam elviselni. Igen, igen gyenge…

Meséltem már arról, hogy mennyire nem illek a saját szülőfalumba? Hogy mindig én voltam a fekete bárány, arról, hogy folyton kilógtam a sorból és soha de soha nem passzoltam abba a környezetbe? Ha még nem, akkor fogok. Inspiráció pedig a hétvégi lánybúcsú lesz, ahová…

Hétfőn elkezdtem életem soron következő, remélem jelentős, küzdelmes, de megelégedésre okot adó új szakaszát. Melóba állatm az új helyen, és bizony estére olyan vagyok minden nap, mint egy kifacsart narancs. MINDEN idegen nyelven van, ami most még felettébb szokatlan, többek…