- Helló. - Na csáo kicsi csacsi. - Dolgozom. Fontos? - Igen, mint mindig. - Mondjad. Gyorsan. - Mit szólsz a tegnapihoz? - Hogy nem vagy normális, ha este tízkor mész squash-solni. - Bagoly mondja. Akkor jöttél edzésről. De nem ez érdekel. Mit szólsz a haverhoz? - A haverhoz? Mit…

4 nap... 4 nap, ami alatt nem igazán tudtam nyomon követni az eseményeket. És most látom csak... .... van, aki kiszőkült (taknyas csitrinek néz ki vele :D)... .... van, aki melót kapott, és elfárad (pedig ez csak az első lépés, ez az induló löket, hogy az élet szebb- jobb lesz)…

Így a hét végére elfáradtam. Az agyam még mocorog, veszekednek benne a magyar meg a dajcse szavak. Zsibong. Fáradt. A sok eltévedsek miatti felesleges kilóméterek végett iszonyatos izomlázam van. Na meg a félig átdorbézolt éjszakák miatt... Alapvetően izgulok a felszálláskor.…

Most komolyan. Itt oda meg vissza vannak a német tudásomtól. És hogy hol tanultam, mennyit használom... Hát ezek nem látják/értik, hogy amúgy baromira nem beszélem a nyelvet?! Vagy csak tényleg ennyire kedvesek. Bakker, ezt sose gondoltam volna a németekről....

SzSzt is sikeresen rosszul navigáltam a hotelhez.  Ő csak negyed órát kavargott feleslegesen.

Európa pénzügyi főnöke hozott haza a hotelig. Nem mellesleg jó fej. Nem elfelejtendő, hogy itt született, itt nőtt fel. És kurvára eltévedtünk. A negyed órás utat sikerült több mint  50 perc alatt teljesíteni. És nem a régióra jellemző állandó dugó miatt.  :D Hát jót…

10 órányi folyamatos figyelés, munkára és idegen nyelvre. Az agyam egy felpuffadt szivacs, amiből csöpög a cucc. Bakker, tök rendes itt mindenki. Döbbenetesen jobb fejek, mint otthon. Ha nem lenne ilyen fárasztó, akarnék itt melózni.

Bakker. A cégem ez német zabhegyező vállalat, bakker ez kétszer akkora mint a szülőfalum. És egy hihetetlenül nagy  területen fekszik, meg sok helyen ebben az ismeretlen városban. Naná, hogy nem jó helyre mentem reggel. És nem is hallottak a hölgyről, akit kerestem. De a recepción…

Mivel a hiltonos vacsi megviselt lelkileg, meg anyagilag, nyakamba vettem ezt az ismeretlen várost, és kerestem egy sima lebensmittelgeschäftet. Kaisers találtam. Egy óra kőkemény gyaloglás után. Ami visszafelé kettő és fél lett. Eltévedtem. De hála egy tündéri kutya sétáltató…

-    Hallo, ich bin Frau Lunaria Verde, ich möchte Taxi bestellen. -    Gerne, wo sind sie?-    Izé strasse, 1111 -    Schuldigung, es geht nicht. Das behört von einem Andere Taxigeselschaft. Az történt, hogy taxit kellett rendelnem, egy másik városban, ahol nem Hiltonba szállok…

...a Hiltonban. Mivel kapunk napi díjat, ezért a vacsorát nem fizetik. Mindenki a hülye hotel, hülye drága éttermébe kajál... Nem akarok kihúzó lenni. Én is. Most hanyatt vágtam magam. Az áraktól. B.szki 30 euró egy átlagos vacsoráért. B.szki. És alig értettem meg, mi zajlik…

A laptop, amiről írok, na az HP. Hasonlatosan a gazdájához. Bár tény, a gép többet ér, mint én.  Aki nem értené kérdezzen.  Hogy jön ide a Hilton? Holnap megyünk a Hphoz, és bizony a Hiltonban szálltunk meg. ÉS én meg biztosan egy HP vagyok, mert nem vágtam magam hanyatt a…

Rám jött a para, hogy én nem tudom ezt a nyelvet. Nem értek semmit, ami körül vesz.  Bakker, sohasenem tudom, hogy mibe vágom a fejszém. Nem mellesleg hatalmas köszönettel tartozom Paragrafusnak, hogy akárcsak ennyire is, de a fejembe verte diese furcsa Wörte.

Fura egy ország ez... itt vannak a világ legjobb autópályái, minden megtervezve, és pontosan kivitelezve, mégis... sehol nincs internetem.  Itt nincs sehol ingyen wifi. Gáz. Echt.

A reptérre menet a taxis bácsi tett szerintem egy kurva nagy felesleges kört... Kissé hosszadalmas volt az ideút.

Lehet, hogy még látod éppen, ahogyan a gépem egy felhőn száll... Elmentem kínföldre. Lehet szorítani, hogy a repcsi ne zuhanjon le.