A napokban hallottam párszor ezt a szót, hogy furcsa vagyok. Mindig mástól és mindig más körülmények között: Exmunkatárs: - Olyan furcsa vagy. Nem is tudom, valami más rajtad, de hogy mi? Nem is tudom.. - Megkopott a vörös hajszinem..Talán az... Csoki: - Oda a dögöd, oda a…

Saját kicsi kacsóimmal szeretnék tatárbifszteket csinálni. Isteni finom tatárbifszteket. És a szeretteimmel megenni télen a jó meleg szobában.

Egyrészt azt a gondolatot pörgeti végig, amivel Krumplibogár is dobálózott. A szeretlek témakört. Hogy szerinte az a nagy különbség, hogy én nem szeretem öt, ö meg szerete engem, mire é azt reagáltam, hogy nana, mire megyek vele hogy szeret, bánna inkább jobban. De végülis ezt…

-CsokiCsaj a közelben van? -Nincs. -Akkor most figyelj. Légy a haverom, a kritikusom, a barátom, a lelkiismeretm, meg a pszicológusom jó? Most kellesz. -Na mond. -Ítélkezhetni nem ítélkezhetsz, oké? -Csak ahogy szoktam. -Oké, egy levegővel mondom, ne vágj közbe. -Rendben. -A…

Esik az eső. A levegő sötét. És ha ez egy vassvirágfejőséva regény lenne, akkor hősnőm, tehát én, egy ilyen nagyon borongós napon egy nagyon komoly elhatározásra, vagy valamiféle koelhós felismerésre jutna. De ez nem az ő regényük, hanem az én igaz történetem. Nem száll…