Valóban egy kanossza-járás ez az ügyintézés. A második felvonást egybe rakom a harmadikkal, mert az annyira szörnyű volt, hogy az emós generáció a kezdő soroktól eret vágott volna magán.

Múlt hét csütörtökön Pesten voltam egy, a régi ideiglenes lakcímem szerinti hivatalban. A környék az  a tipikus, ami miatt a nem pestiek mélységesen utálják a fővárost. Minden sarkon éhes tekintetek követtek, és végig azon voltam, hogy csak olyan részén menjek az utcáknak, ahol vannak embernek tűnő árnyak. Természetesen eltévedtem, mert én mindig eltévedek, Okost ennek ellenére nem mertem elővenni, mert valószínűleg akkor nem az lett volna vele kapcsolatban a legrémesebb sztorim, hogy lehúztam a WC-n... És ez még csak a környék. A hivatalban órákat álltam sorban, egyik ablak, másik ablak, majd haza küldtek Anyuékhoz, hogy ne ott, hanem itthon rontsam a statisztikát. Az a jó fél nap, amit ott kínlódtam el, kiszívta minden tartalékolt energiám, kábé mint a heripótteres dementorok... szörnyű volt, komolyan életem legrosszabb élményei közé tartozik.

Ahol viszont ma voltam, hát az a mennyország a fent említett földi pokolhoz képest. Bizti őr bácsi mosolygott, segített, útba igazított. Pultos  lány jegyzetelt, gyors volt, és kedves. Az ügyintézőm szintén bámulatos sebességgel végezte a munkáját, egyszerűen és érthetően válaszolt a kérdéseimre, kis tájékoztatót nyomott a kezembe a további teendőimmel kapcsolatban, és nem citált vissza szerdán egy előadásra amin részt kellett volna vennem. A témája: "hogyan írjunk jó önéletrajzot" Szóval rendes volt. És gyors. És segítőkész. És kedves.És nem volt egy agyhalott zombi, mint a pestiek. Kedves CivitasFidelissima munkanélküliei. Fogalmatok sincs a jó dolgotokról. :)

Persze, tucatnyi évekre visszamenőleges papírom hiányzik amit még pótolnom kell, és futkozhatok utánok, mint sebes valagú kiscsibe.... (ha má' itthun vagyok)

Na de most már tudom mi hiányzik.

Ez is valami :)

Egy cseppnyi fényecskécskecskécske