Bárokba kéne járnom. Vagy ilyesmi. Minden csehós filmben támasztja a pultot egy hiper inteligens über szexi nőci (ez lennék majd én), akit egy szép este meghív egy italra egy megnyerő külsejű (magas, jóképű, izmos, fokhagyma fenekű, szélesvállú, jó humorú, megbízható, okos, (és egyben csak mesében létező)) idegen, lángoló szenvedélyük felperzseli korábbi békés életüket, és romokon új és boldog életet kezdenek és élnek szerelemben és boldogságban míg meg nem halnak.
Asszem 110 éves alkoholista vén csoroszlya lennék, mire ez valóság lenne.
