Tegnap kerestem valamit a blogomban, mert meg mertem volna esküdni rá, hogy én azt bizony megírtam. Tuti. Ezer százalék. Emlékszem.

De nem. Gondolom, csak fejben. Ugyanúgy, ahogy ma reggel is a dugóban ülve legalább két bejegyzést írtam önnön túlcsorduló muffinista* kövérségemről és annok okáról, és a felelelőtlen hátsó rendszámomba mászó kisbusz vezetőkről, hogy milyen frusztrációi vannak az ilyennek. Mert naná, hogy én is késésbe vagyok újabban**, de bakker akkor se mászok senki kipufogógázas valagába, mert ha visszagurul, vagy fékez betöröm az orrom, akarom mondani a Verda orrát.

Szóval a lényeg az, hogy kéne valami újítás, hogy a fejben megszülető bejegyzések mindenféle számítógép nélkül vázlatba kerüljenek. És ha már ez meg van, egy füsttel kifejleszthetnék, hogy csak olyan olvashassák a blogot, akiknek engedélyezzük. Szóval hajrá kedves ITsek, a feladat adott.

És a bejegyzés, amit kerestem, az arról szólt volna, hogy nektek melyikre hasonlított a gyerekszobátok?

*amikor a nadrág oldalán kibuggyan a hájacska, mint a muffin tészta

**mert hogy most minden reggel kifestem magam, és "öltözködök" és igyekszem nem a farmer-sportcipő-polo-pulcsi kombot alkalmazni, hanem annál egy fokkal talán kifinomultabbat? (jó szó ez?)

***csillagozást meg Motyitól loptam, mert banán megtetszett