Mikor még kamaszként középiskolás ingázó voltam, a fél kettes buszon hazafelé gyakran hallottam a szélvédőnek paszírozva ezt a mondatot, amikor nem látott ki a buszsoffőr.

Tegnap se jött semmi, ma se fog, mehetsz.

Aztán egyszer ha mégis jön... És akkor oda rutin. Oda egy nap, egy hét, egy év vagy tíz, sőt akár több ember élete. Felelőtlenség ez? Rutin? Megszokás? Mi ez?

A hazajárásból sosem volt gond, bár ezerszer csak szerencsén múlott.

De máshol. Máshol gond van. És aki hajtogatta, hogy de tegnap se jött semmi, akkor ma miért jött, értetlenül néz rám, és csak bizonygat, hogy higyjek, bízzak, nem fog jönni semmi. Nem érti, nem látja, hogy nem hogy csak jött, el is ment.... Elment és nekem már elfogyott az erőm, hogy a széthullott darbokat erőn felül összetartsam utána...