Néha azt hiszem, hogy látom a verem alját, már annyira mélyen vagyok. De aztán rájövök, hogy a francokat. Mert még (viszonylag) fiatal vagyok. Van agyam, képes vagyok minden féle fajta munkavégzésre, és még melóm is van. Élnek a szüleim, meg még van két húgom is. Van, aki felhív, hogy aggódik értem, és van aki ír egy sms-t, hogy minden OK-e.
És bár nehéz megállni, hogy azon nyavajogjak, hogy dehát az életem nem olyan, mint amit elképzeltem, nem olyan szar ez. Meg egyértelműen tudom, hogy fog ez sokkal sokkal jobb is lenni. De ahhoz ezen át kell vergődni.
Na.
Ezt meg innen loptam.