Tegnap kisebb fajta vérengzést rendeztem a helyi országos takarék pénztában, minekután nem voltak hajalndók pöccre kiutalni a fáradtságos melóval összekucorgatott pénzecskémet. Szerencséjükre megijedtek a habzó, testnedvektől csatakos csattogó állkapcsom látványától, ezért ember életben maradandó kárt nem ejtettem.

Az így megalapozott hangulatommal mentem bankba szerződést aláírni, és annyira felspanoltam magam, hogy hozzám képest egy középkori csatakanca játék hintaló volt. Nem is kötöttek bele semmibe, sőt! Szépen megdícsérték a pöpecül összeállított mappám, a felkészültségem, az okos  kérdéseim, és a gördülékeny ügyintézésem. Igaz, nem mertek szólni, mikor újra irattam a szerződést, hogy azt az elcseseztt hitel összeget ne átfirkálja, ha már nem tud két számot kivonni egymásból, hanem minimum húzza át, és írja felé VAGY csillagozza meg. (hiába, na. a pénzügyes szólott volt belőlem).

És akkor mentem a leendő otthonomba mindenféle társaságot magamköré gyűjtve méricskélni. A tulaj néni addigra körbe mérte nekem a lakás nagy részét, tényleg alig alig maradt valami dolgom. Még kicsit egyezkedtünk az ottmarad és nem ottmarad dolgokon, és nagyon megörültem a plussz dolgoknak annak meg főleg, hogy felfedeztem, olyat is, amiről amugy már megegyeztünk, hogy marad, de hatalmas lelkesedéssel tudatosult bennem, hogy TÉNYLEG marad, és így tényleg lesz egy alig fél éves hatalmas nagy mosogató gépem :D

Komolyan, minden haragom elszállt...

Kis madarak, meg lepke fogdosás amikor rövid pá-pát intettem otthonomnak :)