Atya ég! Én már 10 éve eljöttem otthonról....

És mély levegő és szünet. Mert ez egyben ugye azt is jelenti, hogy 10 évet öregedtünk a család dinamika változik és minden egyéb f.szság....

Jó, de mérhetetlenül fárasztó Volt az én édes drága szüleimmel. Mókás és helyenként bosszantó.Összeségében persze jó Volt.

A legrosszabb rész, amikor a fiatal párok és házaspárok életmódját feszegették. Hogy azok biztos így meg úgy élnek, meg azoknak biztos nincs lapos tévéje meg az öregeknek, meg azoknak jó a kis kiszerelésű kaja.... öhm... és mi van az egyedül álló 30asokkal? Jaaaa.... hat jóvan.... Meg ugye a múlt idézgetés a "lánykorodban...", miért most mi vagyok? Asszony? Özvegy? Elvált?!

A legjobbak meg a tipikus idegen városban idegen környezetben csetléseik botlásaik. Pölö, mikor megérkeztek hajnali hatkor, Anyu elrikkantotta magát, hogy Aptyuk mi a kapucsengője? A lakásban benn hallottam. Meg szerintem még 500an rajtam kívül :) Mikor meg mondtam, hogy picit csendesebben, értetlenül néztek rám, hogy mér' még alszanak?

Az se Volt utolsó mikor sétáltunk a Margitszigetről hazafelé:

Anyu: Hm... Akkor most megyünk Pestre?

V: Nem, Budára. Megyünk haza.

Anyu: Akkor eddig Pesten voltunk?

V: Nem, a Margitszigeten voltunk.

Anyu: És az kihez tartozik? Az Pest, vagy Buda.

V: A kérdés jogos, de az a Margitsziget. Tudod se ez, se az. Sziget.

Anyu: Aha... Akkor te nem is pesti vagy!!!

Apu: Már hogyne lenne pesti! Hát szerinted hol vagyunk? Szegeden?