...vagy nagyon udvarias, vagy csak nem vagyok neki szimpi, mert magáz azon kettő egész alkalmakkor amig eddig egy szemvillanásnyit találkoztunk. A srác velem egy idős sac per kb, semmi extra. Mármint elsőre nem egy sorozat gyilkos tipus. Tegnap eljött az ideje, hogy személyesen bemutatkozzam neki, mindezt fél 10kor este, mert addig hiába csengettem nála.
- Jó estét, én vagyok a szembe szomszéd, Verde.
- Jó estét. Szembeszomszéd.
- Tegeződhetnénk?
- Persze.
- Volna egy furcsa kérésem.... Nagyon kellemetlen.
- Miben segíthetek.
- Szeretném elkérni a lábtörlőd.
- A lábtörlőm?!
- Igen. Kimosnám....
- Őőőőő....
- A kutyám rápisilt... az a kis folt* az ott az.... sajnálom.
- Ő.... Hát de koszos a lábtörlőm, de most legalább már értem, hogy miért büdös...
Kimostam, reggelre megszáradt, és sutyiba visszaraktam az ajtaja elé. Lakóbarát meg azóta ezzel heccel. Hogy bemutatkoztunk.
*kis folt = adriai tenger méretű gyalázat
