... úgy látszik a szellemi színvonalam alacsonyabban van mint egy hat éves kölyöknek :D

Még régen, a mindig éhes, de legfőképpen állandóan szomjas kollégista időkben, az örök vidám és vérbeli főiskolás Verde egy nap kapott egy telefonegyenleg feltöltést. 3.000 forintért. Gyorsan kitalálta, hogy ki volt jótét adományozó, de rémes önérzete nem hagyta nyugdoni,…

Egyszer régen, réges régen volt egy tökéletes pasim. A hülye oldspice reklám juttatta eszembe, hogy nekem már volt Nagy Őm. Imádott és én is imádtam. Szerelem volt első látásra. Az okos, mindig fürkésző zöld szemei. Izmos volt és sportos. Az az igazi dalia alkat. Fürge…

Hajszín? Stimmel. Túlsúly? Minimum ennyi. Munka? Tökéletesen ugyanez. (na jó a monitor más) Autó? Ha nem került volna annyira sokba, pontosan tökéletesen ugyanolyan lenne. Képzelgések? Igen, IGEN, IGEEEEN!! Végkifejlet? Kétség sem férhet hozzá, hogy tökéletesen…

Tegnap kerestem valamit a blogomban, mert meg mertem volna esküdni rá, hogy én azt bizony megírtam. Tuti. Ezer százalék. Emlékszem. De nem. Gondolom, csak fejben. Ugyanúgy, ahogy ma reggel is a dugóban ülve legalább két bejegyzést írtam önnön túlcsorduló muffinista*…

Süt. Melegít. ÉLJEN! Máris nem akarok eret vágni magamon. Hullámzó kedélyállapot, meg egy tucat na bazd meg érzés. Harag, csüggedés, tébolyult röhögés, meg ilyenek jellemzik a mindennapjaim. De most SÜT! Kedvet ad. Akarást ad. Erőt generál. Kell. Kell. Kell.

Én így éltem meg.... Csütörtök este, avagy az ok - Nem. Nem akarok menni. Nem, nem, nem. Nem azért értem haza ilyen lassan melóból, mert béna vagyok, hanem mert be van dugulva minden, és szarok az utak, és szakad a hó, és NEM, szerintem csak az idióták indulnak útnak. -…