Egy hosszú utazást mindig megtervez az ember. Nem vág neki forró fejjel. Gondosan átgondolja, mit visz, mit nem. MI marad és mi megy. Nem kerekedik fel, mint egy forgószél, söpör magával mindent, nem dobál bele válogatás nélkül az ember mindenfélét a bőröndbe, nem gyűri…

....felhívnám, és mondanám, hogy még fél óra meló, vagy lehet kicsit több.... megkérdezném, kell-e neki valami boltból, hogy az ásványvízen kívül kér-e narancslevet... megnézetném vele, hogy tényleg ürese-e hűtőnk, és hogy mit enne vacsira... hogy megvár-e, vagy eszik…

Most őszintén, hogy fekheti el az ember a nyakát?! Ugyanúgy, ugyanoda, ugyanakkor teszem le a fejem minden este, és mégis vannak bizonyos reggelek, mikor ez a quazimodocsináló fájdalom megjelenik, és nincs mit tenni ellene. És elfogyott a kávém. És nem töröl az ablaktörlőm. És…

A hétvége legvérlázítóbb mondata, ami temetéskor túl sokszor elhangzott ahhoz, hogy végül ne tegyem szóvá. Hiszen a vád olyan embereket ért, akiket egyáltalán nem kellett volna: - Dehát nem kívánt részvétet! - Nem kívánni szokták, hanem nyilvánítani. - Ez az okoskodó…