A hétvége legvérlázítóbb mondata, ami temetéskor túl sokszor elhangzott ahhoz, hogy végül ne tegyem szóvá. Hiszen a vád olyan embereket ért, akiket egyáltalán nem kellett volna:
- Dehát nem kívánt részvétet!
- Nem kívánni szokták, hanem nyilvánítani.
- Ez az okoskodó arrogancia, ebből tudom, hogy lenézel minket.
- Én azt hittem, hogy a jelenleg folyó "vagyon-elosztási" és "hogy legyen a jövő nélküled" fiával folyó projekt végett.
Hugaim pedig megvilágosodtak (Anyu, PlázaCica, Kézműves) :
- Le kell vágni a kakast, mert támad. Meg a tyúkokat is egrecéroztatja.
- Miért, a tyúkok mért zavarják.
- Hát mé', mé'.... Mert szexelni akar.
- MIért buzi a kakas?
- Miért lenne buzi?
- Hát akkor fajtalan.
- A kakas a fiú tyúk.
- Mi?! A tyúkok is szexelnek?!?
- Miért mit hittél???????
- Hát, hogy önmegtermékenyítő. Mint a kommodoó sárkánygyík...
(Kézműves belibben)
- Te tudtad, hogy a tyúkok is szexelnek?
- Mi??? Télleg? Nem úgy lesz a kiscsibe, hogy a tyúk lassan sokáig melegíti a tojást?
És persze volt nyáladzós romantikázás, aminek a háttere olyan volt, mint egy jól megtervezett klisés autóreklám. Szerelmetes pár a tóparton, fetreng a pokrócon, csillagot választ, meg düdörög. Még se ez volt a legtocsogósabb:
- Már annyira régen láttalak, hogy lehet sokkal többet képzeltem beléd, mint ami a valóság.
- Hát ezzel én is így vagyok. A képzeletem, emelt piedesztára, és féltem, hogy ez aztán végképp nem valóság. De most, hogy itt vagy, rá kellett jönnöm a valósá sokkal jobb...
(Röhögés mindkét oldalról)
- Azért érzed, hogy ez nem kicsit túlzás....