Idén Volt időm átgondolni, miként alakultak életem 30 karácsonya. Az első néhányra nem emlékszem, csak családi fotók vannak egy tejfelszőke nagy zöld szemű babáról, majd kislányról, aki először katona apukája karjában, utána éven a kisvasút közepén a babájával…

- Hogy hogy kiengedtek? Nem úgy Volt, hogy csak jövő hét szerdán, az utolsó kezelés után mehetsz haza? - Változott a terv. - Akkor este ne menjek macskát etetni? - Ne, kösz. De... Nincs semmi ehető. Megtennéd, hogy melóból hazafele beugrassz anyámhoz, és elhozod amit…

Meggondoltam magam. Figyeljetek ide kedves Égiek! Csoki egy jó ember. Egy nagyon értékes és nagyon jó ember. Csokicsaj pedig pontosan hozzávaló. Szóval kérlek titeket, hogy engedjétek nekik a boldogságot. Tanítsátok őket a meg és elengedésre, arra szeretetre amit a másik is…