Felmondtam.
Nem is hatott meg igazából senkit. Persze, ez van, menjek, ha akarok. Mosolyogva fogadták a felmondásom. Tegnap még.
Na de ma, ma át kellett gondolni a további logisztikát. És az, amikor főnök asszonynak leesett... Az az eltorzult fej. Azok a kétségbe esett szemek. Aztán ahogy félrehívott, hogy beszéljük meg, hogy mit kell átadnom.....
És ahogy öntöttem rá az infó halmot, ahogy elkezdete először vakarni a fejét, majd a körmét rágni, és néha kérdezgetett, de egyre elgyötörtebb fejet vágott, ahogy számolgatta az időt, hogy mennyi van még hátra, és végefelé, ahogy elment a hangja...
Negédesen mosolyogtam rá, mikor megkérdezte, hogy szerintem mit tud a munkámból egy nyári gyakorlatos átvenni, és én kábé 3 excel kitöltését mondtam neki a 300-ból.... Akkor bevittem az utolsó csapást, porrá zúztam. Kortyolt egy hatalmasat a vizéből, és csak annyit mondott, hogy azért elég nehéz lesz ezt a munkát ennyi idő alatt átvenni....
>:D
Kishíján elsírta magát.
