A hétvége legvérlázítóbb mondata, ami temetéskor túl sokszor elhangzott ahhoz, hogy végül ne tegyem szóvá. Hiszen a vád olyan embereket ért, akiket egyáltalán nem kellett volna:

- Dehát nem kívánt részvétet!

- Nem kívánni szokták, hanem nyilvánítani.

- Ez az okoskodó arrogancia, ebből tudom, hogy lenézel minket.

- Én azt hittem, hogy a jelenleg folyó "vagyon-elosztási" és "hogy legyen a jövő nélküled" fiával folyó projekt végett.

Hugaim pedig megvilágosodtak (Anyu, PlázaCica, Kézműves) :

- Le kell vágni a kakast, mert támad. Meg a tyúkokat is egrecéroztatja.

- Miért, a tyúkok mért zavarják.

- Hát mé', mé'.... Mert szexelni akar.

- MIért buzi a kakas?

- Miért lenne buzi?

- Hát akkor fajtalan.

- A kakas a fiú tyúk.

- Mi?! A tyúkok is szexelnek?!?

- Miért mit hittél???????

- Hát, hogy önmegtermékenyítő. Mint a kommodoó sárkánygyík...

(Kézműves belibben)

- Te tudtad, hogy  a tyúkok is szexelnek?

- Mi??? Télleg? Nem úgy lesz a kiscsibe, hogy a tyúk lassan sokáig melegíti a tojást?

És persze volt nyáladzós romantikázás, aminek a háttere olyan volt, mint egy jól megtervezett klisés autóreklám. Szerelmetes pár a tóparton, fetreng a pokrócon, csillagot választ, meg düdörög. Még se ez volt a legtocsogósabb:

- Már annyira régen láttalak, hogy lehet sokkal többet képzeltem beléd, mint ami a valóság.

- Hát ezzel én is így vagyok. A képzeletem, emelt piedesztára, és féltem, hogy ez aztán végképp nem valóság. De most, hogy itt vagy, rá kellett jönnöm a valósá sokkal jobb...

(Röhögés mindkét oldalról)

- Azért érzed, hogy ez nem kicsit túlzás....