Mondtam már, hogy szeretem Budapestet?

Szeretem a Dunát. A látványt, a Várat, a Parlamentet, az éttermeket, a színházakat, a gyorsbüféket, a sörözőket és késdobálókat, Az utcákat és tereket, a Kopaszit meg a Margitszigetet. A kivilágítot hidakat. Eset andalogni a Dunaparton, villamosozni, bicajozni, kutyát sétáltatni....

Szeretem a belvárost és szeretem a külvárost, szeretm az én XI. kerültem. Szeretem, mert nyugis, mégis fél óra alatt a belváros bármely pontján ottvagyok  Azt is szeretem, hogy baromi jó a közbiztonság, és hogy tényleg mosolygósak az emberek. Nincs olyan, mint APKs albérletnél, hogy valamelyik üzletben tahók legyenek az eladók. Itt mindenki mosolyog, rendes, kedves, segítőkész.

Tudom, hogy nem minden része ilyen. Tudom, hogy kéregetők, bidámbidámok, sötét lemenniveszélyes aluljárók és zsebesek is vannak bőven.... Ismerem az árnyoldalait....

Tegnap ez mind mind előtört belőlem ahogy villamosoztam haza a fodrászomtól. Annyira régen voltam már a belvárosban. Olyan nagyon régen! Hiányzik.... A barátaim szociális helyzetének átlalakulásából fakadóan nem igazán van kivel bújni a borbárokat és a kézműves sörözőket. Na... szóval hiányzik. Kéne valaki aki együtt tudja szeretni velem ezt a büdös koszos mocsokos várost....