Bicajosnak nincs csaja. Képtelen becsajozni. Pedig nem rossz pasi, és nem is hülye, talán kicsit éretlen. És csaj ügyekben sokszor én vagyok a szemetese. Két pálinka után meg könnyebb az élet, nyáron még valahogy így elmélkedtünk...

- Tudod, én nem akarok olyan csajt, akinek számtalan pasija volt előttem...

- Mennyi a számtalan?

- Kettő....

- Hát ez elég szűk keret.

- Én nem akarom, hogy kitudja hány pasival fetrengjen előttem...

- Hát nem tudom. Mit számít az előtted, ha amikor megismer onnantól kezdve CSAK TE vagy?

- Na ja.... De nekem a gondolat, hogy mást is pont úgy szeretett, ahogy engem.

- Nem lehet két embert egyformán szeretni.

- De ugyanazokat mondod neki, ettől én hányok.

- De más az érzelmi háttér.

- Hány pasival voltál eddig?

- Nem sokkal.

- Minddel ugyanolyan volt, nem?

- Hm... nem. És nem szeretek hasonlítgatni. Kivéve, ha közlik, hogy ÉN voltam a legjobb, akkor jöhet a hasonlítgatás :D

- De ha nem te vagy a legjobb, de te szereted a legjobban?

- A kérdés, hogy ő mennyire szeret. Ha téged szeret a legjobban.. hát akkor mondjuk kétlem, hogy a szex nem lenne a legjobb...

- De ha mással jobb volt neki, de engem szeret.

- Ha szeret, a szexet is szereti veled.

- Akkor is. Nem akarom, hogy pont úgy csináljon velem, mint az összes többivel.

- Mindenki különleges és pótolhatatlan akar lenni. Szar ügy rádöbbeni, hogy csak egy vagy a sok közül. Asszem, az igazinak viszont csak te fogsz majd számítani, te leszel az egyetlen, a pótolhatatlan és a különleges.

- Ja, és vajon az előttem lévő összesről is azt hitte, hogy ők az igaziak? És pont úgy csinált velük, mintha ők lennének az igaziak?

- Az ember tévedhet. Miért ne hihetné, ha rájön, mikor találkozik veled, hogy amit eddig csinált, az kvázi tévedés, de az élete része?

- Én nem akarok olyan csajt, aki... érted... Az akár akkor még mellém is kereshet bárkit, mert nem elégedett a "teljesítményemmel"

- De figyelj... múlt nélküli ember tényleg.

- A múlt azért sok mindent elárul. Arról hogy ő milyen. Akinek volt 100 pasija, mi a garancia, hogy nálam a 101-nél megáll?

- Semmi.

- Na ugye.

- Kockáztatni kell. Néha megégünk, de....

- Téged csaltak már meg?

- Aha. APK.

- Kizárt! Ő biztos nem.

- Tudom. Mégha nem is ismeri el.

- És fájt?

- Nem. Mert tudom, hogy nem én vagyok az igazi neki. Persze szarul esett. Tudod, az jobban fájna, hogyha olyan csalna meg, akiről azt gondolom, hogy az igazi. Abba biztos beledöglenék.

- Na látod. És akkor most bízol benne, hogy nem teszi meg még egyszer?

- Van más választásom?

- Kereshetnél olyat, aki nem hempereg fűvel-fával.

- De én már hemperegtem fűvel-fával.  Akkor nekem ez jutott?

- Jó, te elcseszted, de nekem még attól nem muszáj.

- Bár ilyen egyszerű lenne. Nézd, szerintem a múlt nem számít, hanem a jelen. Meg talán az, hogy a "te-időd"-ben mit tesz, hogy teszi, meg ilyenek. És ha ott nem csinál semmit, te mint 101 biztos lehetsz benne, hogy nem lesz 102, mert szeret. Ha meg látod, hogy képtelen megállni 101-nél, és neked ez nem fér, bele, akkor nincs min variálni. A sérülés elkerülhetetlen. Assszem...

- Én szép, tiszta, igaz szerelmet szeretnék már elsőre.

- Én meg utoljára.

https://www.youtube.com/watch?v=iCo9pVz0gAA

valahogy nem hajlandó betenni a videót

 

 

"Omlásában súlyos a légvár"

Feltettem magamnak a kérdést, hogy milyen vagy te? Nem azt kérdeztem, hogy ki vagy te, mert arra nem tudom a választ. Sokkal egyszerűbb a milyen vagy te kérdés feltétele. A válaszok a következők:

• 184 cm magas
• 75 kg
• 80C-s melltartóméret
• 31-es farmer méret
• 39-es cipőméert
• legizmosabb izmom a vádlim (a bicajozás miatt), máshol nincs is rajtam izom.
• zöld szemek
• fehér bőr
• vörös, egyenes hosszú haj

És lássuk be, ez egy elég jól összefoglalt leírása a külsőmnek. És milyen a személyiségemí?

• Bosszúálló
• helyenként sunyi
• gyáva
• hazug
• hűtlen
• szeretet éhes
• önértékelési problémákkal küzdő
• folyton álarcot viselő
• okoskodó
• bizonytalan
• naív
• gonosz
• irónikus
• passzív agresszív
• lusta
• manipulativ
• bosszúálló (ja, ezzel kezdtem)

Hát nem sok jót tudok mondani magamról. Talán nem szeretem magam.  Hm...

Viszont van egy jó tulajdonságom is. Egy, amit én jónak ítélek. Ha tényleg beüt a baj, ha tényleg jön a gond, ha A CSUPA NAGYBETŰS BAJ jön, akkor az agyam átkapcsol szuperszónikus sebességre és csak rövid ideig hagy keseregni (akár leszorítja a jajjmileszmost-időt, másodpercek tört részére). Iszonyatosan gyorsan elkezd mérlegelni, helyzetet elemezni, lehetőségeket keresni és vázolni, átélni és átérezni, megtalálni a "jó, oké"-kat a helyzetben, és neki áll diplomatikusan de határozottan cselekedni. Ez jó tulajdonság. Még akkor is, ha "ez csak" agymunka. Mert elképzelhető, hogy valami meghal belül, de az agyam ezen túllendül, mert az nem hal meg, és ami meghal az meg az agyam nem érdekli. Azzal ráér máskor foglalkozni. Vagy nem is foglalkozik vele... Mondjuk, ez megint rossz...

Nem vagyok egy könnyen őszülő típus. Nem úgy őszülök, ahogy a normális ember, hogy szépen, ahogy az idő hozza. Én stressz-őszülök. Ma reggelre például a jobb szemöldökömben egy CSÍK őszült meg.

Kitépni nem lehet, mert akkor erősen androgűn külsőm lenne, és nem is tudom, hogy van-e értelme... Átmeneti megoldásként szempillaspirállal átfestettem.

Hm... kíváncsi vagyok, hogy vajon a festék alatt hány ősz hajszálam lett tegnap.

Az őszülés okáról pedig majd egyszer.

Most drukkoljatok, hogy a mítingen ne szédüljek le a székről a másnaposságtól. Vagy hogy ne történjen semmi egyéb szörnyűség...

Egészen sokáig nem gondoltam, hogy a tegnapi nap egy szar nap lenne. Csak amikor hazaértem, és APK elkezdett faggatni, hogy na, akkor meséljek, mert ez a galambos sztori, meg a nem működő e-mail-em, és meséljek már az eltűnt martiniről...

Reggel már eleve nem akart elindulni, APK gyógyfogkrémével kezdtem fogat mosni (ami sós ízű, mint álllat, és nagyon szar), aztán beragadtam a fürdőbe, és ahogy kiléptem a bejárati ajtón, szembe repült velem egy galamb, pont bele az arcomba, amitől én iszonyat megijedtem, ugrottam egyett a 20 kilós laptoptáskámmal. Ennek következtében úgy megrántottam a fülcimpámtól kezdve a háta közepéig magam, hgoy alig bírtam mozdulni, igaz legalább  a laptop nem tört össze.

20 percig nem járt egy 61es vili se, amikor meg elindultak, felszállt 3 csövi, azzal a penetráns bűzfelhővel övezve, de legalább sütött a nap.

Beérve elcsesztem a riasztó kódom, de gyorsan eszembe jutott, ezért legalább csak telefonos lecseszést kaptam.

Egésznap szarakodott a net, bármibe kezdtem, az tutira megszakadt, és az e-mail rendszer is bemondta az unalmast, így minden minden meló csúszik hétvégére, de legalább tutira nem fogok unatkozni.

A MoM Match-ba összebalhéztam a pénztárossal, mert rosszul voltak árazva a körték, én meg a négyféléből a drágábbra (999Ft/kg) egy olcsóbb cimkét sikerült ragasztanom. És közöltem, hogy sorry, de ennyiért nem kell a körte, árazzák normálisan be a termékeket, mert ő azt harsogta, hogy a hölgynek NEM akar fizetni. Hát nem. Ezt jól eltalálta, de legalább este vettem olcsóbban körtét.

Ebédnél magamra burítottam az öntetes salátám, de legalább kevesebbet ettem.

A főnökkel nem egyezett meg az álláspontunk az egyik ügyféllel kapcsolatban. Erőteljesen nem egyezett meg a véleményünk. Ha nem tudnám, hogy igazam van, még hihetném, hogy lecseszett. De legalább tudom, hogy igazam van.

Este az Alle Spar-ban közölték, hogy nincs fedezete a bankkártyámnak. Aminek van persze fedezet, csak szarakodik újabban a kártyám fizikai valója, de legalább volt nálam pontosan annyi kápé, amire szükségem volt.

A kapuban negyed órát vacakoltam, mert nem találtam a kulcsom, de legalább egy kedves ottlakó beengedett, mind a két bejárati ajtón.

Ahogy kivettem a lisztet a táskámból, kiszakadt az egész, de legalább nem a méregdrága bió teljeskiőrlésű tönköly, hanem az occsó spáros.

Elmúlt a fájdalom csillapító hatása teljesen, amit a reggeli galambtámadás miatt kellett bevennem, de legalább már otthon voltam.

APK hazaérve elkezdett faggatni az elpárolgott martiniről, de legalább a hiányzó páleszt nem vette még észre.

Fürdéskor nekem már nem jutott melegvíz, de legalább feszes lesz a bőröm a hidegtől.

...és amikor APK ömlengett egy csomot a saját csodás és sikerekben gazdag napjáról, és ugyanezt követelte tőlem, és én meg lekezdtem mondani, hogy mi volt, akkor jöttem csak rá, hogy basszus, ez egy kurva szar nap volt, csak a végén mindenben a pozitívumot kerestem, és azért nem éreztem a "részleteknél", hogy totális csőd az egész.

Tanulság? CSAK POZITIVAN!

Már felöltözve toporogtam az ajtóban, indulásra készen a vonatra, amikor Plázacica a lehető legnegédesebb leereszkedő hangján a következőt mondta:

- Tudod, csak 25 kilót kéne lefogynod, meg kéne egy kis seggfeltöltés, és akkor már majdnem jónő lennél.

- Te azt mondtad seggfeltöltés?

-Ja, ja, hogy ne lógjon. Érted, a tied már öreg és löttyedt. A ráncaid még nem vészesek. Bár szoliba elmehetnél heti 3szor.

- Te most hallottad amit mondtál, az agyad használtad esetleg, vagy csak a szád járt?

- Na ez a te bajod. Mindent agyból akarsz megoldani. Tudod, jobban kellenél a pasiknek, ha nem lennél ilyen "OOOkos". APKnak se hiszem, hogy egy okostörp kéne.

- ????

- Minden pasinak egy JÓNŐ kell....

...de nem megy. Tegnap éjjel negyed kettőig küzdöttem, sikertelenül. Oké, hogy nem tudtam, aludni, de miután beismeretem magamnak, hogy kudarcot vallottam, olyan ideges lettem, hogy ordítani tudtam volna, és aztán már azért nem tudtam aludni. (az alvókám működésképtelenségének oka, teljesen másban keresendő)

Akkor lássuk, mit nem sikerült megcsinálnom:

1. Fejlécbe saját képet tenni
2. Saját hátteret, mondjuk zöldet.
3. Szép és állandó betűtípust.
4. A képeket, a bejegyzésekbe oda illeszteni, ahová akarom, nem pedig, ahová "engedi"
5. Ha linkelnék valamit, az szó legyen, amire rákattintva tovább visz, ahová szeretném.
6. Oldaldobozokat, a kiket olvasokkal, meg a top 5 bejegyzéssel, meg naptárral.

Szóval, nekem a segítségblog semmi segítséget nem adott. Nem vagyok informatikus, nem értem mi a <sub>, meg a ccv vagy csv. Nem is érdekel. Én azt akarom, hogy szőkenős módon olyan legyen a blogom, amit szeretnék.

Kisebbik hugom szerint úgy vagyok irányítsá mániás, hogy magam se tudok róla, és addig b@sztatom az embereket és dolgokat, helyenként aljas manipulációval, amig célt nem érek. Nincs igaza...

De szerintem irok egy e-mailt a blog.hu support-ra, hogy kéne végre csinálni egy szőkenős változatot, mert én tényleg nehezen viselem, ha valami nem úgy van ahogy én akarom, és KEDVES INFORMATIKUSOK, én se vagdalkozok mindeféle szakszóval, ha a hülye adóbevallásotok kell megcsinálni, hanem mondok egy összeget, ami utalásra kerül. Szóval, elképzelhető, hogy van némi kontrollmániám, és a nem alvástól ideges is vagyok, de ez egy annyira kis dolog lenne, hogy fel nem foghatom, mi a fenéért nem sikerül >:( 

Ma valahogy nem értem a dolgokat. Ma valahogy minden nehézkes. Ma valahogy semmi sem derűs. Majd egy hónap után hazajöttem....

A dolgok. Na azok itt sem rózsásak. Tudni való, Anyuméknak svájci frankos hitelük van. Igen a házra. Ja, meg az autóra is. Ésss peeresz, hát hogyne lenne áruhitelük is. De nyilván ehhez társul kettejük minimálbére... De legalább van nekik is, tesóméknak is melója, ha már így négyen itthon laknak. Igaz, hogy hugaim november óta nem kaptak fizut.... De semmi gond! A látszat, meg kifelé mutogatás, na az a lényeg!

Kell a 140 m2-es családi ház. Kell a 25 fokos meleg a szobába. Kocsival kell boltba menni, mert annyira olcsó most a benzin, és jó, hogy két kiló disznósajtot veszünk csak úgy, igaz, senki se szereti igazán. Na de ugyan már! Most a fiataloknál a trend a műköröm, az a jó kis 10 centis hegyes pink csoda, mert AZ kell. Nem baj, hogy hajhosszabítás havi rendbetétele is csak 15 havonta, kit izgat... meg ugye, nem járhat az ember lánya akármibe "nemdolgozni" a munkahelyére. Kell oda a Kenvelo-s pulcsi, meg a Retro farmer... De most milyen ciki már, ha hónapokon keresztül ugyanaz a göncünk...

Igaz, igaz... szüleim nem tudhatták, hogy felesleges ekkora házat épülni, hogy ez lesz a gazdasági helyzet, mikor felvették a hiteleket. De tény, hogy ők is sajnos az a kategória, akik ész nélkül mindenféle vacakra igénybe vették a bankok által elhúzott mézesmadzagot.

Az is igaz, hogy nem voltunk eleresztve gyerekkorunkba. Nem volt új ruhánk, unokatesók, meg osztrák rokonok biztosították, hogy mindig legyen göncünk, meg hát három lány... belenőttünk egymáséba. Tudom, hogy ez néha frusztráció. Én is emlékszem, mennyit voltunk csúfolva meg kiközösítve, meg cikizve az ilyen külsőségek miatt. És persze, hogy én is csinálok egy csomo őrültséget emiatt... Értem én, hogy kompenzálni akarnak.

De ez... hogy kábé arra jöttem haza, hogy mindenki utál mindenkit, mert kevés a pénz, vagy mert azt, ami van, az arra van költve, amire... Hát ez szar. És ezzel én nem tudok mit kezdeni. És most még az ütközö szerepét se akarom játszani. De persze, egyértelmű, hogy háríttom a villámokat, és egész jól megy... A női osztagot így a közös főzés végére sikerült is helyre tennem... Na de Apu...

Nem boldugolok vele. Már tegnap este is csak azt az egyetlen mondatot közölte, hogy kapjam össze magam, csináljam meg az adóbevallását. És a kérdést, hogy megkapta hozzá a papírokat, pofátlan támadásnak vette és jól kioktatott. Ma hízelegtem neki, kedveskedtem, értelemesen és üvöltve is próbálkoztam. Totális csőd.... Semmi... Nem tudok vele dűlőre jutni.

Ez az egész több okból is szar. Szar mert látom, hogy mit kéne másként csak azért, hogy kicsit jobb legyen nekik. Szar, mert pontosan mutatják a tükröt, hogy én mit cseszek el tökéletesen ugyanúgy, ahogy ők, annak ellenére, hogy nem akarom. És lázadozik az agyam, sajog a szívem, de nem tudok helyettük élni... Nem tudok mit tenni... Sokszor, még a sajág gondjaimról sem lehetek velük őszinte, mert nem értenék meg...

Érzem a kényszert, hogy segítenem kell, jobbítanom kell, baromira nyom a helyzet, de hát hol kezdjem, ha az igazat megvalva az én életem is a szakadék szélén táncol?

Meg kéne menteni mindenkit... de nem a világtól, sokkal inkább saját magától..

Szögezzük le, hogy nincsenek túlzott elvárásaim magammal szemben fogyókúra terén, de azért EZ mégiscsak megbotránkoztató.

Botrány, mert nem eszek vacsorát, felét eszem napközben a szokott mennyiségnek és heti 3 torna. Ebből kettő spinning és egy úszás. Meg szauna. Meg most komolyan... Hát na! Hogy egyetlen árva deka se kúszott lejebb rólam január elseje óta...  Hát most mégis?! Mégis türelmetlen vagyok? Vagy valamit baromi rosszul csinálok...

Nem fogom feladni, nem lesz vacsora, meg semmi ilyesmi...

De... de ez nekem kínzás... én szeretek enni. Szeretek jókat enni. Nem sokat, csak jó kajákat. Finomakat... Házikosztot... Ínyencségeket... És oké, hogy lemondok egy csomo mindenről, de most komolyan... legalább érné meg...  Lenne eredménye...

Most úgy bedönteném ezt az egész "elképzelésem", és állnék neki bekajálni Anyu isteni rakottkrumplijából.... De megnéztem a karácsonyi fényképeket, és több, mint siralmas a helyzet. Ennyire kövér még sose voltam. Vagy voltam, csak nem készült fénykép és nem néztem mérleget... Áh....

Hatékonyság kell ide. Ennél nagyobb hatásfokú módszer (méghogy APK mérnöki szakzsargonjából nem ragad át rám semmmi).

Komolyan várom az ötleteket...

Ma tökéletesen IDIÓTA VAGYok. Röhigcsélek miNDen, pörgöK, mint moTOLla. Cikázik a fejem, és szalonspiCCes a konCENTrációm.

Vihar előtti csendet megelőző, ebből baj lesz érzem.

Azok a boldog, gondtalan évek... :D

Egyszer beszélgettük APK-val, hogy sose értette gyerekként, hogy hogy lehet valakinek az a hobbija, hogy olvas. Amig nem ismert engem, azt hitte, hogy ez mind csak valami nagyzás vagy intellektuális erőfitogtatás, most meg néha csak döbbenten mered a sarokban, takaró alatt két napja megbúvó és nem mozduló lényre, aki egy könyv felé görnyed, és csak néha néha szólal meg, hogy jó, még ez a fejezet, és lerakom.

Függő vagyok. Heti két könyv. Mindezt úgy, hogy utálok könyvtárba járni. Mert akkor vissza kell adni a könyveket. Azt meg... hát ki tudja, hogy ki fogja kivenni utánam?  És mit fog művelni szerencsétlen példánnyal?! Ezért veszek könyvet, meg újra olvasom a régebbieket. Az egyik drága, a másik macerás. Drága, mert hát na... sajnos amiket én olvasok, azok nagy átlagban a 3.990-es kategórai. Az újraolvasás meg macerás, mert "piciny" könyvtáram szüleimnél tartom, ezért mindig jól meg kell gondolnom, hogy mit fogok megint cipelni, vajon mihez lesz kedvem. És nem áttalok akár 800 oldalakkal is küzdeni. Annak meg ugye súlya van. Szó szerint nehéz ügy.

Tegnap este két penguin reader-es könyvet nyiffantottam ki. Iszonyat. Egyenként 900 volt antikvárban... dehát akkor is... ez kész anyagi csőd. És most már nincs is mit olvasnom. Majd megkattantam a villamoson melóba jövet, hogy nincs könyv a kezemben.

Valamit ki kell erre találnom. Itt van ugye ez az e-könyv olvasó. Kezdetben ellene voltam, amig kölcsön nem kaptam egyet. Jaaaaaaj... hát az olyan szerelem volt első érintésre, és olvasásra... Könnyű. Több ezer könyvet lehet benne tárolni. Ingyen tudnék könyveket letölteni. Nem bántja a szemem. Védi a fákat. Költség hatékony... Jajjj... millió érv mellette. És csak kettő ellene: baromi drága, meg a tokja is, és angolul kéne megrendelni... :S Mert nekem nyilván nem jó, amit itthon árulnak gagyi... Nyilván olyan kell, amivel (akivel) megbízhatóan hosszú távra tervezhetek, akivel hosszú, boldog szerelmes kapcsolatom lehet... Értitek... És ez akkora dilemma...

Nekem a jó könyv, olyan, mint egy falat kenyér. És ez a kis könyv olvasó, abban lenne méréhetetlen nagysegítség, hogy csak az igazán jó könyvek kerülnének az igazi könyvtáramba (mert hát van benne azért melléfogás is bőven), és mindig lenne mihez nyúlnom, ha az aranytartalék elapad...

Nem tudom.... Nem tudom.... Nem tudom....

Éljenek a kis gondok, amik elterelik az igazi problémákról a figyelmet

Tegnap nagyon elkapott. Nyilván összefüggésben áll a hormonháztartásommal, de akkor is. Az üvegnyi martini után nyilván nem lett szebb a világ, csak billegálisabb. Két billegés között el jött az a pont, ahol forgott annyira a szoba, hogy muszáj volt magamba nézzek csak egy pillanatra is, mert minden más irány szédített.

Ezért jól ráordítottam magamra, hogy azonnal hagyam ezt abba, és csináljak valamit. Mondjuk süssünk szalagos fánkot. Meg főzzünk tejszines gomba levest. Nem diétás egyik se, nem tudom, honnan jött az ötlet, de főzni szeretek, és az majnem olyan, mintha Anyuval lennék. Meg főzés az sikerélmény, kicsi pici reménysugár, és ennyi elég, hogy ne csússzak pillanatnyilag mélyebbre.

Anyut felhívtam a fánkreceptért, fel is vette, el is mondta, és vagy százszor megkérdzete, hogy megfáztam? Már megint? Fáradt vagyok? Nem aludtam éjjel? Mi van velem? Összevissza beszélek.... Hát spicces önmagammal nem szoktam társalogni, ezért tény, hogy dunsztom sincs, mit karattyoltam neki össze, de a receptet odaadta, és a lelkemre kötötte, hogy tök mindegy mit csinálok, de a forró olajat MOST felügyelet mellett használjam csak... Szeretem Anyukám.

És akkor megkezdtem szalonspicces ámokfutásom a konyhába. MP3 a fülembe bömböltetve - nem Quimbi, hanem a régi kolis bulis zeneválogatás -, még egy kupica pálinka magam mellé készítve, legnagyobb kés kikészítve (mert én a jó nagy késeket szeretem, mármár nagy-kés-fetisiszta vagyok), és két "sék jór bádi" felvonyítás között csak ugy pucoltam a gombát, meg a hagymát. Volt gomba, akit megsajnáltam, hogy hiszen ez még gyerek! olyan pici... nem is élt és már mehet a levesbe. A hagyma... hát átfutott az agyamon, hogy Hamupipőkének vajon kellett főznie? És ha igen, akkor az ő keze is 3 napig hagyma szagot árasztott minden praktika ellenére? És ha igen, akkor a Herceg mikor kezet csókolt neki érzete-e? És ha igen, mért nem menekült hanyatt-homolok?

A pálinka közben elpárolgott sajnálatos módon, de hát a fánkhoz a mazsit valamibe csak be kéne áztatni, így egy kupica a mazsinak, egy meg a lelkecskémnek.

Dagasztás... hát az az, amit én nem tudok, de hála a technikának, meg a kenyérsütőgépemnek, és a konyhai eszközök szőkenősítésének, még abban billegális állapotban is képes voltam belepakolni a hozzávalókat, és egy gomb megnyomásával megtette a gép a magájét. :D Sőt! :) Még kelesztenem se kellett, azt is megcsinálta.

A leves meg rotyogott... a lelkem meg gyógyult, és nem kívánt több alkoholt.

Megkelt a fánk tészta. És én gyönyörködtem benne. Szép lett. És pálesz szagú a mazsi miatt. Tiszta mámor. A következő probléma: nincs se sodrodeszkám, se sodrófám (APK szerint azért, mert én túl modern vagyok és amikor arra kerül a sor, hogy ezt kéne venni, én inkább veszek még egy pár cipőt)... De mit tesz ilyenkor egy jó alkoholista? Letakarít egy boros üveget, és azt használja a nyújtáshoz, és a martinis pohár pedig tökéletes szaggató. Olyan baromi büszke voltam magamra, hogy ezt így mind kitaláltam. Csak vigyorogtam, minden gondomról megfeledkeztem. Csak én voltam, a betakart tészta (nehogy megfázzon, és még tüsszögni kezdjen), a forró olaj, és az irdatlan kupi a konyhában.

Komolyan mondom, az első fánk után, még boldog is voltam. Akkor meg aztán pláne, amikor láttam, hogy megvan a szalagja, és lyukas a közepe, és finom is lett. Mert kettőt azért csak megettem, mert a tegnap bevitt cukor mennyiségre ez a két kis fánkocska már igazán nem nyomott túl sokat a latba.

Ilyen lett:

 (és már 10 perce próbálom ide benyomorítan a képét, de nem megy... béna vagyok, szóval tessék elképzelni egy fánkot jó nagy lyukkal a belsejében)

A konyhát kupiban hagytam, lezuhanyoztam, és beájultam az ágyba. APK összesen 24szer hívott, hogy később jön. Asszem 10kor ért haza, és még hallottam valamit, hogy ujjong a fánknak, és hogy mennyire szeret... de én addigra már bekábultam.

Fontos megjegyzések az estével kapcsolatban:

• nem szabad elhagyni magam, ennyire
• a martini nem elég ütős, kellett a pálinka a szintentartáshoz (legközelebb ki fogom próbálni vodkával)
• tudok fánkot sütni
• megy ez a hajamnál fogva kirángatom magam, csak elegendő pia és kreativitás kell hozzá
• és minden ilyen este után reggel ki kell készítenem egy aszpirint a fejfájásomra

A négy évszak és az utasok.

Nézegetem a "napi" blogokat, és csak vigyorgok magamban, hogy Zoli a központ és szerte szét ágaznak belőle a kis kapcsolati szálak, és hány helyen feltűnik, és mennyien örülnek neki. Olyanok, akiket nem is tudtam, hogy olvassák. :)

Látszik, "kicsi" a blog világ is :)

... ha reggel felkelsz, elkészülsz a napi rutinnal, de a korán kelés miatt csak ülsz a laptop előtt és pötyörögsz.

... ha a reggel aköré kezd szerveződni, hogy de kövér vagyok másik pulcsi kell.

... ha két pulcsis gondolat között megnézed az e-mailjeid és azt találod köztük, amit én.

 ... ha ezen még bőgsz is egy jó negyedórát. Pont annyit, hogy elkéss melóból.

.... ha a nagypelyhekben hulló hóról határozottan a megfagyni egy sarokban vágyás megvalósításán gondolkodsz.

.... ha mindezek tetézésére még Quimbit hallgatsz.

.... ha nem eszel egész nap, mert hányingered, és mert nincs étvágyad.

.... ha azonsítasz magadon minden stressz hatást, de kurvára nem teszel semmit.

.... ha Anyu nem veszi fel a telefont.

.... ha migrénre hivatkozva kibújsz a meló alól és fél négykor már kuporogva martinit szlopálsz a laptop előtt, és bömbölsz.

.... ha hazafelé nézegeted a lakásokat az utcáról, hogy melyiket vennéd meg, melyiket imádod, és a mért nem lehetre a válaszod az: hogy mert nekem nem. És ne is álmodozz

.... ha mindeközben pedig még másoknak mindenféle faszságot vágsz a fejéhez, miközben elvárod, hogy pátyolgassanak.

... ha martinit iszol, mert az bontva van.

Határozottan teljes csőd vagyok. Határozottan egy hülye picsa vagyok, akinek mindene lehetne és mégsincs semmilye, és most olyan jól esik a hülye martini. Annyira, de annyira... lélekgyógyító? Tudom, ökör iszik magában, meg az ebben a hónapban nincs több alkohol fogadalom, de most kell. Kell mert sír a lelkem.

Valahol miatta kezdtem el ezt a blogot. És most, az egész hetemet felvidítja, legyen bármilyen szar is ennek a munkamán fos hétnek az indítása, hogy Zoli újra ír!

ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN!

http://zolivagyok.freeblog.hu/

És akkor a vége... Mert már a búcsú pusziknál a telefonját nyomkodta. Alighogy eltűnt Csoki a Blaha aluljáróba, csippantott a telóm, és kaptam egy hosszított sms-t:

VAGY SzSz cs szivat, onzo fasz. Tudja h oda v erte, kihasznal. h szeret akor dont. akar ugy h hagy a mocsarba elni. de hagy elni, nem cicazik. PÁ

Most így hétfő reggelre, a folytatás, már igencsak letisztult, lehet, hogy itt már nem feltétlenül úgy adom vissza Csoki mondókáját, ahogy volt. Az idő is múlik, és a pia is egyre jobban megütött a "randi" végére...

-Tudod, genya vagy. Azért, mert sok mindent tudsz, nem azt jelenti, hogy mindent tudsz. Korábban az egész SzSz dolgot ellenezted. APK-n jókat szórakoztál, és néha a háttérben, meg learattad a babérokat. Oké, hogy ezen már túl vagyunk, de akkor is. Tisztába vagy vele, hogy a káosz a fejemben nagyobb, mint Japánban földrengés után....

-Oké, értem. Belegázoltam a lelkivilágodba, duzzogtál már egy sort, váltsunk témát. Mesélj a másod állásodról.

- ?!???

- Kovi a producer? :D

- Te tiszta hülye vagy :D Most mért vagyok ribanc?!

- Figyelj, menj haza, tegyél be egy említett iparági műalkotást, és nézd meg, hogy mi a 3 ismertetőjel. Tudod?

- Őőőőő... Szilikon mell, szilikon száj, ribanc rendszám?

- Ugyan... Nem mindenkinek olyan jövedelmező a biznisz, hogy szilikonra is futná a gumi mellett. Ezért van a 10 centis műköröm, a ribancrendszám, amit nagyon helyesen felsoroltál, és ez... ez ami a szemeden van... ez a baszott nagy szempilla.... ez siralmas....

- Mi?! Nem is.... :D Hülye vagy! :D

- Figyelj már! Okos, értelmes nő vagy, akivel szeretenek beszélgetni, de ez... Ez nem azt mutatja, hogy bármiről is el tudnék veled beszélgetni. Ez egyszerűen elvonja a figyelmem. Képtelenség, hogy valaki ILYENEKKEL, értelemesn tud beszélni. A lényeg. Te egy helyes kedves lány vagy, ilyen faszom manírok nélkül is. Minek. Komolyan minek?!

- Nekem tetszik. Amúgy, hallottad, hogy egyik közös ismerősünk férjhez megy? :D Sose gondoltam volna.  :D És a pornós pasija veszi el :D :D :D

- Jajajaja... le is döbbentem. Baszki, tavaly szilveszterkor jöttek össze....

- Egy forgatáson... :D

- Májdonor már te se leszel :D de azóta kapott még egy gyűrűt, mert egy évesek, és mert olyan szerelmesek...

- Nem mondod?

- Még nem hallottad? Folyton csak turbékolnak, meg nyalifali,meg face-n, hogy ők milyen boldogok az Igazival...

- Igen, tudom, mindig mindenki orra alá dörgölik, hogy mennyire lehetetlenül boldogok, és szerelmesek... de tudod mit? Te is, én is csak irigyek vagyunk....

- Lehet... Még egy kérdés aztán menjünk, mert engem asszony kinyir, ha 10re nem vagyok otthon, ha veled randizom.

- Még mindig nem lépett túl ezen? Na mond....

- Szereted?

-....

- A vállrángatást igennek veszem. Ne nézz rám ilyen gyilkosan. Félelmetes. Annyira szereted, hogy fáj?

-....

- Oké, pakold össze a cuccaid, ÉS HÚZZ KI HOZZÁ! Ha nem vagy vele, csak ezeket a faszságokat csinálod, ha meg kimész, legalább kipróbálod, és ha nem működik, akkor legalább lenne értelme a hülye nyűglődésednek. Vedd meg a repjegyet, és húzz már ki. Az a pasi imád téged. Igaz, hogy kurvára nem adsz róla infót, de a múltat ismerve tuti. Te meg annyira bele vagy gabalyodva, hogy ki se látsz belőle. Mi a fenére vársz?!

- Na menjünk, mert 10re nem érsz haza.

Ettem egy levest a kínaiban. Dolgoztam, megoldottam egy bogarászós fityfenét, és még csak negyed négy. Ennél már csak kevésbbé vagyok hasznosítható... Így következzék a folytatás:

3. kör:

- Most legalább nem vagy gebe. Jól tart az asszony? Hát a lagzi mikor lesz? :D

- Ne baszogass. Nem lesz lagzi. Anyámék kedvéért csinálnék esküvőt, meg nekik csinálnék lagzit, de ők meg akármikor jöhetnek hozzánk kajálni.

- Még mindig nagy rajtad a nyomás? De tudod mit? B.szni rá, mit akarnak mások. De a te dolgod. Auuuuuuu, barom, mit csinálsz, ne rángassd a kezem.

- Mért dugdosod?

- Mit?

- ADD IDE A KEZED!

- NEM! MI a.... ááááááááá! Hagyjál!

- Nincs rajta gyűrű. Hm... aszittem. :D

- Egy f.sz vagy. Kicsavartad a törött könyökem!!!

- Ne rinyálj, annyira nem durvultam. Csak azt hittem szégyelled bevallani a nagy szingli dumáddal, hogy téged bezzeg meggyürüztek. :D

- F.sz vagy, és akár még így is lehetne, ezt nem csinálhatod.

- :D na mesélj! Megkérte a kezed és elküldted a picsába....

- Hagyál, ez fájt.

- Ne terelj. Így van, igaz?! Ez a szitu. :D

- Ki kért meg? És kit küldtem el a picsába?!

- Na ez az. :D SzSz megkért, és APK-t elküldted a picsába. VAGY: APK megkért és elküldted a picsába :D

- Mi van APK mindenképpen mehet a picsába?!

- Ezt csak ő nem tudja egyedül :D Vagy tudja? Mi van már? Mond már.

- Semmi. Semmi közöd hozzá! Ne nyomorgasd a gyűrűs ujjam. Haggyál már. Vegyél gyűrűt és kínozd vele a ŐT. >:(

- Oké, mielőtt kinyirsz - megjegyzem, nem a pálinkától nézel ki pornósnak - tudod nem zörög a haraszt... Hé, jól vanna. Ne csináld. Félelmetes vagy! Nem, elkeseredett. Na jó. Némabéla, figyelj, ez az egész gyűrűsködés csak nektek csajoknak OLYAN NAGY SZÓ! Mert ugye ti beleláttok mindjárt 5 kölköt, meg örök eltartáts, meg azért van az egész, hogy a többi ostoba libának felvágjatok, és ha kell, ha nem gyűrűt akartok. Na. Érted... Túlspilázzátok. És nem gáz, hogy még egyik balf@sz se húzott fel egyet az ujjadra. Nem a te hibád, hogy ennyi év után se kellesz nekik :D Oké, oké, vicceltem. Okos csinos nő vagy, csak most mitől vagy ilyen pornós kinézetű, te jézus isten... a szempillád, ilyen van a pornósoknak! Mi a...?! De ez nem a tiéd vagy?! Ez most minek? Ettől még nem lesz gyűrű az ujjadon.... Jó, jó befogtam. Hm... tudod, nálunk pasiknál ez máshogy megy. A tökösebbjei a példányainknak csak akkor ad gyűrűt a te kattant fajtádnak, ha komolyan gondolja. Tudod. Akkor már olyat érez, hogy na... Hogy az már ellentmond a természet szavának, mert érted, mi azért vagyunk, hogy szaporodjunk, sokasodjunk, sokszor, sok nővel, nem eggyel leélni egy életet! Persze, a te eseteidben... figyelj, az oké, hogy APK töketlen, de SzSz is? Oké, megkövtelek, nem akartam még egyszer eltörni a kezed, szóval bocs. De te se vagy ám szent! Legalább az egyik tudja, hogy mit akarsz, vagy annyi infót kapnak rólad, mint én, az elmúlt 10 percben? Ugyhogy akadj le a témáról, én vicceltem csak, naaa... egyszer majd jön a herceg ló farokkal, és meg adja ami neked jár! Ez most egy poén volt. Lehet röhögni! :D

- Elfogyott a borom. Hozok még. Kérsz még sört?

- Még jó, hogy válaszra se méltatsz. Maradj, majd én hozok.

Tegnap este Csokival volt "randim", a Télikertem nevű vendéglátó ipari egységben. Már az is furán vette ki magát, hogy semmi kedvem nem volt vele találkozni... De tényleg. Az ég egy adta világon semmi, annak ellenére, hogy múlt héten úgy hiányzott az a mafla. Sőt. Jelen pillanatban még bánom is a tegnap estét.

Az egész valahogy így zajlott:

1.kör:

- Te jó Isten, már megint mit tettél?!

- Szia neked is. Már megint vártam rád, mint mindig.

- A hajad.

- Más a szine.

- Hm....

- Nyögd ki. Ne tartsd magadban. Essünk túl rajta.

- Végülis jó. De közel sincs olyan jó, mint az eredeti. Az szép volt. Ez is jó. Végülis tetszik.

- Oké, örülök, hogy ezen túl estünk, és nem kell átfestenem, mert elégedett vagy. :D Tudod, csak miattad csinálom.

- Ezzel tisztában vagyok. Életedben én képviselem a fényt. :D Mit iszol?

- Gyümölcslevet. Mondjuk, ha van anananász, vagy multi, végső esetben jó lesz őszilé is.

- Szabad érdeklődnöm, hogy beteg vagy, vagy netán valaki kényszerít, ezekre a drasztikus fordulatokra?

- Ebben a hónapban nincs szesz. Mi ezen a meglepő?

- Hozok valamit inni és visszatérünk arra, hogy ki bántott.

 2. kör:

- Ez mi?

- Gyümölcslé.

- Ez bor.

- Szőlőlé. Gyümölcslé. Igyál.

- Kösz, de nem. Hozok magamnak alkohol nélkülit.

- Jó, ne duzzogj, majd én hozok. Na. Csak ne akarj megölni a szemeiddel.

....

- Nézd, gyümölcs esszencia, zöldség körettel. :D

- Ez pálinka, meg sültkrumpli....

- Szilveszterkor nem koccintottunk. Ezt most vedd úgy, hogy a számla kelte 2012, de a teljesítés meg 2011 :D Éééééééérted :D

- Arriva, al bacho, al centro, al dentro... (sorry a helyesírásért)

- Te.. ettől a pálinkától olyanok a szemeid, mint a pornós csajoknak a filmekben...

És ezzel kezdetét vette a nagyon kevés alkoholtól való nagyon csúnya berugás, hiszen kvázi étgyomorra ittam a pálinkát, igaz, csak a felét, meg két pohár bort...

Az további részleteket később... most másnapos vagyok. Ég a gyomrom, kettőt látok, ki vagyok száradva, fáj a fejem, fázok, és épp mérhetetlenül utálom Csokit. Főleg azért, mert a legtöbb dologban igaza van, én meg hülyén viselkedtem, és persze, most kezdhetem előről az egy hónapig nem iszok projektet...

Számot adni, vetni nem olyan egyszerű, főleg a kor előre haladtával. Az újévi fogadalmakról és életértkelésről már rég letettem, mert baromság. Csak azért nem fogok semmit másként csinálni, mert a dátum első 4 számjegyéből az utolsó 1-el nőtt. Malasztosabb cél kell nekem, és kötelező kijelölt út.

Na igen... a kötelező kijelölt út. Én nem tudom, hogy ki hogy élte ezt meg, de több ismerőstől is hallottam, hogy ahogy az iskola padból kiszabadulunk, problémát okoz, hogy nincs előre kijelölt út, nincs mások által meghatározott cél, és az ehhez való megoldások sárgaköves útja. Persze, ez a szabad akarat, meg a szabadság... de mégis, mihez kéne kezdeni az élettel, ami a nyakunkba szakadt?! Évek óta szenvedek ezzel a kolonccal, nem tudom, hgoy most másként lesz-e de egy biztos, a kislépések taktikáját próbálkozom majd alkalmazni, hogy megvalósítsam A TERV-et.

A gond csak az, hogy bármennyire is szeretném, A TERV, még nem állt össze teljesen a fejemben. Ezért egy kézen fekvő lépéssel kezdek, ami csak kicsinyke morzsája lehet az egésznek, de valahol el kell kezdeni.

Ez a kicsi lépés pedig nem más, mint a csoki-poci eltüntetése. Nekem ugye nem lehet sörhasam, hisz nem iszok sört. (na jó.... kirk és meggyes delírim, vagy ugye a forralt delirium sör..), de pocakom van, az pedig mástól nem lehet, csak az ülőmunkától és a közbe-közbe megeszegetett csokiktól.

Hülyeség lenne azt mondanom, hogy többet nem eszek csokit. Mert ezt tuti nem tartom be. Hisz így se eszek minden nap. Van hogy egész két hétig nem eszek, aztán rám jön a falási ösztön és van, hogy egy egész doboz toffifit képes vagyok benyomni, vagy levarázsolni egy táblacsokit... Szóval, néha fogok "bűnözni", csak az adagján változtatok, meg talán keresek valami rendszert. Ez egy igen kis gyatrácska sarokemelési kezdés az első lépés megtételéhez.

Aztán... amit már el is kezdtem. Spinning. Heti 2szer. Ez egy gyilkos mozgás. Légszomjjal és minden hasonlóval. De ez az egyik leghatékonyabb zsírégető módszer. És végső soron talán élvezem is... Aztán majd kiderül. Ha 3 hónap alatt nem megy le rólam egy deka se, akkor azért majd elgondolkodom, hogy mit kéne másként csinálnom.

És persze kajáláshoz kötődően: szigorúan nincs vacsora. Semmi, még egy falat se. És főzni fogok. Főtt étel, saját konyhámból... Ez a rész, már a második hete megy. És mivel szeretek főzni, meg kikapcsolódás is, ezért most nem is esik nehezemre.

Mivel van egy tucat fogyókúrás blog, és két tucat gaszto blog, senkit nem fogok untatni, hoy milyen kenyeret sütöttem, és miként csináltam főzeléket meg fasírtot. Ennek ellenére néha lehet kifakadok itt is, hogy elegem van az egészből, és franc essen a féléves tervbe. :)

Mondd meg, melyik könyvet tartod éppen a latrinán, s megmondom, hogy vagy.

Cserna-Szabó András

Milyen igaz... Az ágyam mellett:

http://www.gepnarancs.hu/2011/08/a-sundiszno-eleganciaja/ (persze a könyv)

Harmadszor olvasom...

Nem is értem.... Miért nem írok itt könyvekről, ha már heti kettőt elpusztítok?

De ha jobban belegondolok, van még egy könyv a táskámban. Csernustól a Fájdalom arcai... Hmm....

Még nem vagyok képes tükörbe nézni...