izé úgy fog megesni, hogy egyik reggel felkelek, és onnatól kezdve gyereket fogok akarni, ha kell, ha nem? És annyira, hogy majd bele zöldülök? Vagy hogy fog ez lenni?
És mennyire játszik közre egy ilyneben az instabil állapot és mennyire a környezeti nyomás és mennyire az öregedéstől és az egyedülléttől való félelem?
Mikor győzi le az önzést a biológia? Vagy pontosabban mikor leszek annyira önző, hogy azért hogy szeretetet kapjak képes vagyok egy új életet adni?
Az a baj, hogy kurvára nem nőttünk fel. Az a baj, hogy még mindig jókislányok vagyunk. Az éltanulók, az okosak, a kedvesek, a megfelelni vágyok.
Munkások, mosolygósak. Akikre büszkék lehetnek.
De basszus kik, KIK VAGYUNK VALÓJÁBAN?! Hát magunktól rosszul vagyunk... nem egyszer, nem kétszer, és nem véletlenül menekülünk.
Baszki, baszki, baszki! Nem nőttünk fel.
FEL KELL NŐNI, MAGUNKTÓL MAGUNKNAK MAGUNKÉRT.
Legújabban nem kérdezek senkitől semmit. Hallgatok, és megvárom míg mesél. Akkor se kérdezek vissza. Na nem mintha nem érdekelnének a dolgok, csak a másikra hagyom a döntést, hogy mit akar elmondani és mennyire akar beavatni. Ez nem tuskóság. Szerintem. Nem faggatózok. Felnőtt emberekkel vagyok körül véve. El tudják dönteni, mit akarnak.
Talán kissé bezárkóztam. Én sem mesélek magamról senkinek. Vagy nem szívesen. És ha mégis sok a kellemetlenkedő kérdés, hajlamos vagyok vicsorogva kitérő választ adni....
Ez baj?
Azért néha megnyugszom, hogy vannak nálam nagyobb HP-k is...
Mert én se vagyok piskóta, de azért akad itt az ismerettségi körömben nálamnál durvább HP is. És hogy kicsit szeressem is magam, röpke összehasonlítás:
- Nem nyávogok folyton. Csak heti egyszer.
- Nem kapok sírógörcsöt, ha az avon késik.
- Nem sértődöm meg, ha nem dícséri meg mindenki a szép új cipőmet.
- Nem húzöm a szám, ha valaki almával, körtével, szőlővel, barackkal, csokival, vagy bármi mással megkínál.
- Nem fújtatok ha nem tetszik valami.
- Nem kárörvendek.
- Nem tapsikolok örömömben, és nem hallatok pici éles sipoló hangot hosszú idegtépő perceken keresztül.
- Nem fárad el a szám az amcsi műmosolyban.
- Nem szólom le a kolleginák ebédjét és nem kommentálom.
- Nem csapkodom az asztalt, hogy "hát én mosst azonnal hazzza megyek" óránként 10szer
- Nem igazgatom a sminkem félóránként, hangos cuppogatások közepette.
- Nem fagyasztom meg a légkört, ha a szobába lépek, és felcsattanok: "naaah lányok! Dolgozzatok!"
Tök jó hogy vannak nálam rosszabbak is :D
Kezem lábam remeg. Igyekszem megnyugodni, de baromi nehezen megy...
Anyutól volt 4 nem fogadott hívásom. De még ez is semmi, két sms, az egyikbe "hívj vissza" a másikba "azonnal".
Lepergett előttem minden lehetséges rossz. A tesóm kutyájának halálától kezdve a galaxisból érkező vérszomjas idegenek inváziójáig minden. Nem szokott ilyet csinálni. Csak ha kurva nagy baj van. Vagy még annál is sokkalta nagyobb...
Komolyan mondom még szédültem is, és majd ledobtam a telefont, ahogy tárcsáztam.... erre közli....
...közli, hogy hát azt hitte elvesztem. (???) mert már milyen régen beszéltünk (tegnap előtt) és akkor is csak kicsit (alig másfél órát). És hogy minden OK-e. Mikor visszakérdeztem minden OK? Tényleg?! És továbbra is csak ennyi...
Majd azért belevigyorgott a telefonba, hogy jóvvana, aggódott... most mért? Mit izgultam.....
Mondjuk nyilván én vagyok a hülye, hogy a legrosszabbra gondoltam....
UI: tudja valaki, hogy mit jelent lifttel zuhanni? Most már másodjára álmodok ezzel...
“Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk.”
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Tudjátok, engem a gólya nem selyem lepedőbe pottyantott, hanem szegény, de annál szeretőbb karok közé. Nem panaszkodás, mert igazából mindenem megvolt, és ami meg nem, hát abból meg megtanultam egy pár dolgot. Mint mondjuk bizonyos dolgok értékét és más dolgok árát. Jó ez így, jó hogy így történt.
Persze, lehetne sorolni, hogy miket kellett volna szüleimnek másként csinálni, vagy máshogy gondolni, de talán az is a felnőtté válás része, hogy meglátjuk, elfogadjuk és ezekkel együtt szeretjük a szüleinket, hiszen emberek.
Emberek, akik büszkék, de anyagilag közel távol sem állnak annyira jól.....
Most hétvégén otthon voltam, és elmentünk Nagyimék sírjához. 25 km, tehát benzinben bizony súlyos ára van, mégis a sír rendezett, öntözésen kívül nem is kellett csinálni semmit.
Mondtam Anyunak, hogy szép nagyon. (morbid, hogy egy sír szép), és hogy milyen jól rendbe tartják. Ennek örült, és lelkesen mesélni kezdte, hogy hogy szeretné mindenszentekre, mit ültet rá, milyen koszorút csinál. Aztán egy pillanatra, félbe hagyta, hogy na igen... ezt is ő fizeti... Holott... a sírban nem csak nagyszüleim, hanem a bátyja is fekszik, akinek két felnőtt, velem egyidős lánya van. Rá se néznek a sírra, mióta kifizették az „örökséget”, meg hát a másik tesója is, az se ér rá sose... Pedig, pedig milyen szép lenne fehér kis kavicsokkal megszórni és csak sávot hagyni a virágoknak, és a gond is kevesebb lenne vele....
A temető után szokásos havi nagybevásárlás a tecsóban... ami után elszégyeltem magam, mert bakker, én ha vásárolok... na maradjunk annyiban, ahhoz képest olyan, mintha elfelejtettem volna honnan származom. És akkor kibuggyant belőlem a temető óta tartogatott kérdés:
- Te Anyu, mennyi kő kell a sírra?
- Hát vagy három zsák. Dehát egy vagyon.
- Miért sírkövestől kell megrendelni?
- Nem, ugyanmáár, az még több lenne....
- Akkor?
- Obiba lehet venni.
- Na akkor menjünk az obiba, aztán veszek három zsák követ.
- Dehogy veszel, az egy vagyon!
- Mennyi?
- Sok.
- Mennyi? 25 ezer per zsák?!
- Menj már! Olyan 6 ezer.
- Anyu, menjünk át vegyük meg! Én nem tudok kijárni a sírhoz. Szeretném. Légy szíves.....
Megvettük. Utána Anyu boldog volt. És a mintákat nézegette, milyet kellene kirakni, hogy nagoyn nagyon szép legyen. Meg praktikus persze. És mindenkinek elmondta, hogy mert Verde vette. Ami nekem kicsit kellemetlen volt, de...
De tényleg... fura ez az egész.... Az egyik szemem sír, a másik nevet. Az érzések ezért visszásak bennem.
...hát azt tudnék... meg fogok is... már ha... megugye feltéve.... csak nincs rá időm.
Viszont kell egy bakancs lista.
- Helló.
- Na csáo kicsi csacsi.
- Dolgozom. Fontos?
- Igen, mint mindig.
- Mondjad. Gyorsan.
- Mit szólsz a tegnapihoz?
- Hogy nem vagy normális, ha este tízkor mész squash-solni.
- Bagoly mondja. Akkor jöttél edzésről. De nem ez érdekel. Mit szólsz a haverhoz?
- A haverhoz? Mit kellene szólnom? Van valami extra tulajdonsága, amit nem láttam?
- Baszki. Én jó hogy a melleid néztem, de te meg mit?!
- ?????
- Neked teremtették. Én meg vittem magammal tálcán díszcsomagolásban. Eszembe jutott már korábban is, meg kéne nézni mi sülne ki belőletek. De ez tegnap. Ez kurva jó volt.
- ???? Hát te hülye vagy. Én izzadt és büdös és leharcolt voltam, marha szexi lehettem...
- Oké, régen voltam ennyire büszke hogy megvoltál. Baromi gerjesztő volt ahogy kipirultált, még szinte lihegtél, és az az izzadtságszagod, ami keveredett a parfümöddel... amire komolyan csak rátett egy lapáttal, hogy borral sétikáltál. Tudod, ha nem lenne CsokiCsaj, én tegnap ágyba rángattalak volna, ha beleegyeztél volna, ha nem.
- Ne haragudj, de neked elmentek otthonról.
- A haver is rád mozdult.
- Nem is emlékszem rá!!!!!!!!!
- Libling. Ő még Kosarasnál is jobb pasi. Olyan két méter magas. Ez se tűnt fel, hogy akár szendén pisloghatnál fel rá?! Barna bőr, barna haj, szürke szem. (jó, nem kék, de a szürke is megteszi). Szép széles válla van, meg jó a segge. Ja és a bicepsze, mondjuk azt nem láthattad. De tudnál benne kapaszkodni. És persze jó fej a gyerek. És nincs nője. Sőt jobbat mondok, olyanja sincs, akitől gyereke lenne. És bejöttél neki. Megadnám neki a számod.
- Szerintem ez a pasi neked jön be. Elmélkedtél már a szexuális hovatartozásodról?
- Igen, és egyszer el fogom venni CsokiCsajt.
- És felveszi a neved?
- Hát gondolom. Vagy nem tom. Még ezen nem is gondolkodtam. De ő tuti. Csokiné. Hm... Hogy tetszik?
- Nekem a "né" nem tetszik.
- Te felvennéd egyáltalán valaki nevét?
- Valakiét igen, valakiét nem.
- Baszod! Te TERELSZ! Na b.meg. Akkor megadom havernak a számod. Ő az igazi, hidd el. Én tudom. Ő kell neked.
- Nem, nem adod meg, meg ha meg is adod, nem fogom felvenni. Én nem vagyok nyitott egy új kapcsolatra. Meg más terveim vannak.
- És a másik kettőnek is más tervei vannak.... Megadom a számod, nem kérek engedélyt, és hálálkodni ráérsz később. Mondjuk a lagzitokon. Hidd el, ez a pasi az igazi....
- Kinyirlak
- Neked is szép napot!
4 nap... 4 nap, ami alatt nem igazán tudtam nyomon követni az eseményeket. És most látom csak...
.... van, aki kiszőkült (taknyas csitrinek néz ki vele :D)...
.... van, aki melót kapott, és elfárad (pedig ez csak az első lépés, ez az induló löket, hogy az élet szebb- jobb lesz) ....
.... akad, aki hátfájással küzd (be kéne melegíteni...)....
.... aztán még van itt cigiző gyerek (akire, amire szerintem nincs orvosság)
.... és legvégül, de nem utolsó sorban, amiért fáj a szivem és nem tudok mit mondani, csak megölelgetnélek, véget ért egy szerelem. Sajnnálom Díva. Őszintén. NAGY ÖLELÉS
Így a hét végére elfáradtam. Az agyam még mocorog, veszekednek benne a magyar meg a dajcse szavak. Zsibong. Fáradt. A sok eltévedsek miatti felesleges kilóméterek végett iszonyatos izomlázam van. Na meg a félig átdorbézolt éjszakák miatt...
Alapvetően izgulok a felszálláskor. Most a gyorsulás nem csak az ülésbe nyomott bele, hanem az álomba is...
Visszaérek, és kezdődhet minden előröl.
Nem tudom mit és hogyan kellene tennem...
Fáradok... Elfáradtam.
A németben,Az életben. És magamban.
Most komolyan. Itt oda meg vissza vannak a német tudásomtól. És hogy hol tanultam, mennyit használom... Hát ezek nem látják/értik, hogy amúgy baromira nem beszélem a nyelvet?!
Vagy csak tényleg ennyire kedvesek. Bakker, ezt sose gondoltam volna a németekről....
SzSzt is sikeresen rosszul navigáltam a hotelhez. Ő csak negyed órát kavargott feleslegesen.
Európa pénzügyi főnöke hozott haza a hotelig. Nem mellesleg jó fej. Nem elfelejtendő, hogy itt született, itt nőtt fel. És kurvára eltévedtünk. A negyed órás utat sikerült több mint 50 perc alatt teljesíteni. És nem a régióra jellemző állandó dugó miatt. :D Hát jót röhögtünk vele is. Saját bevallása szerint nem tudja melyik a jobb és melyik a balkeze. Köröztünk egy darabig.
10 órányi folyamatos figyelés, munkára és idegen nyelvre. Az agyam egy felpuffadt szivacs, amiből csöpög a cucc. Bakker, tök rendes itt mindenki. Döbbenetesen jobb fejek, mint otthon. Ha nem lenne ilyen fárasztó, akarnék itt melózni.
Bakker. A cégem ez német zabhegyező vállalat, bakker ez kétszer akkora mint a szülőfalum. És egy hihetetlenül nagy területen fekszik, meg sok helyen ebben az ismeretlen városban. Naná, hogy nem jó helyre mentem reggel. És nem is hallottak a hölgyről, akit kerestem. De a recepción ülő úr, kiderítette nekem, hogy 20 km-rel arrébb kell mennem, megkereste a címet, és még taxit is hívott. Nagyon nagyon édi volt. Azt kell mondanom, hogy a taxis is eltévedt velem? :D
Mivel a hiltonos vacsi megviselt lelkileg, meg anyagilag, nyakamba vettem ezt az ismeretlen várost, és kerestem egy sima lebensmittelgeschäftet. Kaisers találtam. Egy óra kőkemény gyaloglás után. Ami visszafelé kettő és fél lett. Eltévedtem. De hála egy tündéri kutya sétáltató öreg hölgynek, meglett a hotel, és el is kísért. És tök jól elcsevegtünk. Ezek a deutschok kedvesebbek, mint gondoltam.
- Hallo, ich bin Frau Lunaria Verde, ich möchte Taxi bestellen.
- Gerne, wo sind sie?
- Izé strasse, 1111
- Schuldigung, es geht nicht. Das behört von einem Andere Taxigeselschaft.
Az történt, hogy taxit kellett rendelnem, egy másik városban, ahol nem Hiltonba szállok meg. És a fenti beszélgetés 5ször hangzott el. Azaz, az van, hogy adott város fel van osztva a taxi társaságok között, és nem mindegy, hogy hol vagy, mert csak az adott körzet társasága megy érted. Nekem volt 5 telefonszámom. ..
Végül a REWE nevű élelmiszer boltban a kasszás hívott nekem taxit. Szóval itt köszönet az égieknek, meg a Kasszásnak, és a hölgynek, a nagyon bazi nagy fekete félelmetes kutyával, aki útbaigazított, hogy végül lett taxim.
A taxim...
Vannak ezek a tipikus berlini (nem ott vagyok) deutsche állatok. Nagyok, félig kopaszak, meg tetováltak, és nagyon mély morgó hangjuk van, meg azzal a hülye elnyomott akcentussal beszélnek, amit kurvára nem lehe megérteni. Na egy ilyen volt a taxisom. Akitől az elején kissé tartottam, de aztán a végefelé könnyesre röhögtük magunkat. De tényleg. És nagyon. És tök jó fej volt. Még csokit is kaptam tőle. És a recepcióig becipelte a bőröndöm... Hm... lehet fel akart volna jönni velem? :D
Kapott borravalót. Jó fej volt.
...a Hiltonban. Mivel kapunk napi díjat, ezért a vacsorát nem fizetik. Mindenki a hülye hotel, hülye drága éttermébe kajál... Nem akarok kihúzó lenni. Én is. Most hanyatt vágtam magam. Az áraktól. B.szki 30 euró egy átlagos vacsoráért. B.szki. És alig értettem meg, mi zajlik körülöttem. Értem, hogy történik valami, de hogy pontosan mi... b.szki. Fáradt vagyok. Ma még nem hallottam magyar szót.
A laptop, amiről írok, na az HP. Hasonlatosan a gazdájához. Bár tény, a gép többet ér, mint én. Aki nem értené kérdezzen.
Hogy jön ide a Hilton? Holnap megyünk a Hphoz, és bizony a Hiltonban szálltunk meg. ÉS én meg biztosan egy HP vagyok, mert nem vágtam magam hanyatt a hoteltől. Oké, van kád. Oké friss virág a szobában, a párnámon Merci csoki, a fürdőben meg mindenféle bio kencefice. Sok párna, vékony takaró, több mint 50 tévécsatorna, és nagy hatalmas fürdőlepedő..
Mégis. Nem mondom, hogy ez életem legjobb hotele. Hm... komolyan elgondolkodtató, hogy elfelejtettem-e a patak partját, ahol kivágott orrú tornacipőben futkoztam?
Komolyan, pedig nem vagyok egy anyám tyúkja, hogy felvitték volna a dolgom. De nem is panaszkodhatom.
Rám jött a para, hogy én nem tudom ezt a nyelvet. Nem értek semmit, ami körül vesz. Bakker, sohasenem tudom, hogy mibe vágom a fejszém.
Nem mellesleg hatalmas köszönettel tartozom Paragrafusnak, hogy akárcsak ennyire is, de a fejembe verte diese furcsa Wörte.
Fura egy ország ez... itt vannak a világ legjobb autópályái, minden megtervezve, és pontosan kivitelezve, mégis... sehol nincs internetem. Itt nincs sehol ingyen wifi. Gáz. Echt.
Egy thai-masszázs
Párizsban az Eiffel-torony tetején pezsgőzni.