- Kéne menni nyaralni.
- Hát menjetek.
- Ááááááá, nem úgy.
- Hát hogy?
- Csak haverokkal kéne menni nyaralni.
- Kicsapongós pasis hétvége? :) Hová?
- Toszkána?
- ?! Az szép célpont. Mikor?
- Szeptemberbe. Addigra már bedolgozod magad az új helyen is. Meg fejenként 50ből megúsznánk...
- Én is menjek?
- Hát naná.
- Kik mennénk?
- Hát "Fociőrült", "Világjáró", "EszikAlszik", Te meg én.
- 4 pasi meg én?!?!
- Csak a te fantáziád annyira mocskos, hogy ezen fennakadj... :D És itt a fantázián a hangsúly, nem az erkölcsön...
és minden ami idáig vezetett...
Akkor egy szexi kép közgáztanárnak.
Nem is értem, hogy miért zavar ennyire...
Mint tudjátok, kicsit elvesztem a meló tömegében az elmúlt időszakban. Mit elvesztem, ugyan! valljuk be, nem kicsit, de nagyon összenyomott. Az, hogy napi 14-16 órákban képtelen voltam befejzeni, és előbbre jutni vele, még nem is zavart volna annyira, de mindazzal együtt, hogy belengették, hogyha nem leszünk kész határidőre 2 azaz KETTŐ kollegától meg fognak válni. Inentől kezdve nem csak a saját bőröm vittem a vásárra, és ez... iszonyat terhet rakott rám.
A laptopom 306 órája megy folyamatosan. Igaz, volt alvó állapotban, de ha azt leszámítjuk, akkor ez már 306 óra...
... hogy az egyikhez nem kellek, mert nagyon fiatal vagyok....
Kézműves: Valaki nagyon vigyáz rád odafenn... :D
- Tudod szivem, nem is baj, hogy 16 órákat melózunk. Régen volt már, hogy az együtt töltött időnk 99% az ágyra korlátozódott. - APK
Annyira élénken él még bennem, ahogy Anyu gyerekkoromban keltett minket... Suliba mentünk és mindig háromnegyed hétkor keltünk. Sötét volt, meg szerintem hideg, meg a fene se akart felkelni. Anyu "kivágta" a szoba ajtót, hangosan és vidám:
hm.... igen, igen ő az a kategória, akit nem rugdalnék ki az ágyamból.... és ahogy tegnap fészen ígértem, beszámolok a Bradley-s álmomról.
Kicsiny magyar hazánk nem bővelkedik szexis félistennek tetsző hálivúdi színészekben, ezért még egy álomban is igencsak valószerűtlen Bradley-vel csak úgy az utcán összefutni, és örök szerelembe esni. Sokkalta valóságosabb mondjuk, ha egy reptéri váróterem az ismerkedés helyszíne... A gép késik, mondjuk a kinnt dúló vihar miatt. Sőt! Vulkáni hamuval fűszerezett tombló tornádó miatt. A repteret és az oda vezető utakat is mind mind lezárták. Két napja vagyunk már bezárva minimum a reptérre... Én iszonyatosan éhes vagyok, és jó kávé és friss kifli már csak VIP váróban van. Nem bírok a korgó gyomrommal, egy óvatlan pillanatban belógok. De a szemfüles őrök csak kiszúrják, hogy nem odatartozom. Nem lehet eldönteni, hogy a kopott farmerem, a falnákságom, vagy csak az hogy az addig eltelt két napban még nem láttak ama kicsinyke kis teremben a lebukásom legfőbb oka. Amikor észreveszem, hogy felfedeztek, eljátszom, hogy de hisz ismer itt mindenki, csak... és a taktika részeként az első, hátulról szimpatikus kopott farmeresnek elgagyogom, hogy két kifliért és kávéért ugrottam csak be, és kifizetném, de azt nem lehet, és ha már ilyen őszinte vagyok, legyen olyan kedves, és falazzon nekem az őrök előtt, aztán meghívom majd vmi töményre a nem VIP váróban, mert ott lassan csak pia marad...
Igen, az első hátulról szimpatikus kopott farmer gazdája ez a pimasz vigyorú fickó, aki persze naná hogy persze benne van a játékban, szélesen vigyorog, és együtt rázzuk le az őröket. Nem ismerem meg elsőre, de mikor ő is viccesen teletömi a zsebeit gyümölccsel, meg kiflivel és egy üveg bort csap a hóna alá, hogy akkor menjünk igyuk meg azt a töményet, aztán csapjunk egy reptéri pikniket... már tudom, hogy a szívembe zártam. A titokzatos idegen a reptér egy elhagyatott részéhez kalauzul, egy faltól falig ablakhoz, ahol leveszi a kockás ingét, a földre teríti, arra telepedünk és falatozni kezdünk. A második pohár bor után megjegyzem, hogy ismerősnek tűnik, de biztosan csak összekeverem valakivel. Kék szeme hamiskásan megcsillan, olyan közel hajol hozzám, hogy a fülcimpámon érzem az ajkai melegét, ahogy azt súgja, hogy meglehet, már találkoztunk. Kicsit hátrébb húzódik, de már közel sem tart tőlem akkora távolságot, mint az előbb. Tölt még bort, és együt csodáljuk, ahogy a sötét éjszakba a villámok fényes sebet hasítanak.
A bortól és a fáradtságtól kimerülve egymásba gabalyodva, egymást melengetve elalszunk, mint két régi jó barát... Édes álmainkat a hangos bemondó zaja szakítja félbe, amiben közlik, hogy vihar elmúlt. Ébredezünk, kócosan és gyűrötten, de vigyorogva viccelünk a másik nyomorán. A kis andalgásunk egy nagy darab fekete öltönyös háromlábú néger testőr szakítja meg, aki diszkréten, de annál határozottabban mellénk lép:
A romnak van szépsége. Tetőtlen falak, merész oszlopok, düledék kövek, mohos üregek, egykori ajtók és ablakok óriás nyílásai, vihar süvöltése a nyílásokon, forgószél tánca a falromok között, vércsebagoly a falak odúiban, vadvirágok hervadt bokrai az ormokon. Mindenütt az elmúlás, és mégis élet mindenütt. Emlékek a múltról, szájról szájra szálló hagyományok az embereknél, képzelet és andalgó érzések széppé teszik a puszta várat.
Helyszín: Allee Gilda